Ha ezeket megtudnád róla, képes lennél még szeretni?

Volt egy ilyen exem. Majdnem három évig bírtam mellette (én barom).

Így kezdődött, aztán eljutott arra a szintre, hogy sorbanállás közben hangosan becsmérelt teljesen idegeneket, olyat is, aki közvetlenül mellettünk állt, mintha direkt azt akarná, hog ymeghallja. Nagy a segge, lófoga van, hatalmas orra, milyen már a nevetése stb. Én meg föld alá süllyedtem.

Volt egy csomó apró más dolog, amit később raktam össze. Szakítás után döbbentem rá, hogy ezek a nárcisztikus személyiség jelei. Hónapokig üldözött, hívott zokogva, aztán követett az utcán, csikorgó kerekekkel hajtott el mellettem autóval egészen közel, megfélemlítési szándékkal. Borzasztó volt.

Összességében azt tudom mondani. Az az ember, aki mellett az én személyiségem nem pozitív irányba fejlődik, aki nem bátorít és támogat, hanem leszívja az energiáim, az inkább menjen a levesbe.

Még csak az elején vagytok, nem 20év házasság után lett ilyen, ahol mérlegelsz, és elviseled a hülyeségeit, mert mégis csak a társad.

Egy sört nem innék meg egy ilyen gyökérrel, te meg jársz vele? Mi a kérdés?

Nőj fel érzelmileg és akkor nem kérdezel olyanokat, hogy "hogyan építsem le vele a kapcsolatot".

Eszem megáll.

Azért sokat elárul egy ember jelleméről, hogy gyakoris névtelen, arctalan trollok véleményére jobban ad, minthogy a saját párjával megpróbálja megbeszélni a dolgokat, akár párterápiára menni vagy akármi...

Persze lehet szakítani simán, meg indoklás nélkül eltűnni, manapság úgyis ez a divat...

Egy féléves párkapcsolatnak mi a fenének terápia, áruld már el?

Tudod, a világ nem úgy működik, hogy kötelező életed végéig azzal az egy emberrel maradnod, akivel először összesodor az élet.

Ha egy éven belül kiderül, hogy barom, akkor tovább kell állni, és mindenki boldogabb lesz.

Minden kérdés alatt nyomatod ezt a párterápia nehogyszakíts baromságodat, olyan esetekben, ahol hónapokban lehet mérni az együtt töltött időt.

#18: Ja, elfelejtettem, hogy manapság a nők úgy cserélgetik a pasijaikat, mint az alsóneműt, így itt is dívik ez a "nem javítsd meg, hanem dobd el" szemlélet... Csak ha több HÓNAP után problémák vannak, akkor egy ilyen szemlélettel legközelebb már 1-2 hónapot se fog kibírni a következő, utána hetek múlva kukázod végül pedig úgy végzed, mint azok a magányos Tinder hercegnők, akiknek senki sem elég jó és már begörcsöl a hüvelykujjuk a sok balra húzástól, mert ami kezdetben 5 másodperc volt az mára már fél másodpercre szűkűlt. Miattuk vezette be a Prémiumban a Tinder a "reverse the last swipe" funkciót...

De lehet ezt csinálni, csak az eldobott szemétből szemétsziget lesz ami előbb-utóbb visszaömlik ránk, az eldobott férfiakból meg radikalizálódó incel hadsereg, aki szintén előbb-utóbb vissza fog ütni...

És senki nem mondta, hogy maradj vele, pláne egy rossz kapcsolatban. De ahol KÍSÉRLETET SEM TESZEL A JAVÍTÁSRA, ahol egyszerűen csak a könnyebb utat választod, akkor ott a másik féltől az esély, a reményt veszed el. Akár azt, hogy tanuljon a hibájából, akár az önismeret lehetőségét, hogy később olyan párt keressen célzottan, aki jobban illik hozzá. Csak egy "WTF" érzést fogsz magad mögött hagyni, ami ha elég nagyra nő, akkor frusztráció formájában kirobban és olyankor valakinek nem lesz jó.

Egy darabig lehet örömködni, hiszen az általunk eldobott hulladék sem nálunk csapódik le, hanem a harmadik világban, de előbb-utóbb ahogy az is bekerül a táplálékláncba, az incelek sem fognak eltűnni nyomtalanul... És ha azt hiszed, hogy a legrosszabb, amit elkövethetnek, az a kétségbeesett ámokfutás és gyilkolászás, akkor gondold át újra.

Megtanulják törvényes, legális módszerekkel felvenni a kesztyűt hiszen pont az a része fog visszanyalni amit itt hangoztattok, hogy nem feltétlenül a külső számít. De tudom, ti pszichológia expertek vagytok, egy professzor alázatosabb nálatok. Ő személyesen, több beszélgetés alatt állít fel diagnózist, ti meg ránézésre vagy távolról, mint a tévés jósnő.