Ha megtudnád, hogy valaki szerelmes beléd, gondolnád azt, hogy jó esély van rá, hogy te is szeretnéd, ha megismernéd?

Gyakran előfordul, hogy a szerelem kölcsönös, mintahogy az is, hogy a szerelem csak egyirányú, és mint ahogy az is, hogy semmit nem érez egymás iránt a két ember.

Tehát ez semmit nem jelent.

A kérdés az, hogy megismerném e azt aki szerelmes belém, csak azért hogy hátha én is az leszek és összejövünk?

Alapból nem tudom felfogni azt a szitut, hogy valaki úgy szerelmes belém (tényleg szerelmes), hogy nem ismerjük egymást. Tehát itt megbukott a dolog.

Ha lecsökkentjük a szerelmet tetszésre, akkor pedig megsúgom, hogy az összes párkapcsolat így alakul ki. Az egyik félnek tetszik a másik, elkezd közeledni és a másik ha úgy érzi, akkor felveszi a fonalat.

Mi most a kérdés tehát?

Csupán az alapján, hogy ő szerelmes belém, még nem gondolnám, hogy viszonzott lesz.

Volt már pár ilyen hódolóm, akik annyira el voltak ájulva 1 találka után, hogy a megkérdezésem nélkül kiírták FB-re, hogy kapcsolatban vannak (állítólag velem). Na róluk egyértelműen tudtam, hogy teljességgel kizárt.

én akarnám tudni, ha valaki szerelmes belém és örülnék, ha viszonozni is tudnám. de ha nem így van, akkor az mindig kellemetlen helyzet, aminek már kevésbé örülnék.

ha pedig valaki úgy áll elő a szerelmi vallomásával, hogy előtte nem is ismertük egymást, azt mindenképpen gyanakvással, fenntartásokkal kezelném, mert jó eséllyel nem a valós tulajdonságaim alapján szeret, hanem azok alapján a dolgok alapján, amit ő elképzel és csak gondol rólam, miközben én lehet, hogy teljesen másmilyen vagyok. ez pedig ritkán jó alap egy kapcsolathoz. főleg, ha menet közben a másiknak nem sikerül megbarátkoznia a valósággal.