Szerintetek mit tegyek? Mi értelme ennek az egésznek?

Hosszú lesz, bocsi :D

Egy jóbarátomról van szó, az egyetemen ismerkedtünk meg. Különböző okokból de rengeteg időt töltöttünk együtt, utána nagyon közel is költözött hozzám, úgy pláne. Szép lassan kiderült hogy rengeteg a közös bennünk, egy a hullámhossz, bármit meg tudunk együtt oldani, aztán mind bizalmasabbra fordult a légkör, végül azon kaptam magam, hogy teljesen beleestem. De úgy és annyira, hogy még csak hasonlítani sem tudom senkihez, pedig nem vagyok teljesen kezdő.

Persze ehhez kellett az is, hogy olyanokat halljak tőle, hogy senkivel nem klappolt még ennyire, meg hogy csodálatos vagyok, hogy imádja a nevetésem, stb. hogy random magához húzzon, meg minden, amit pl. más haverjaim nem csinálnak egyszerűen szólva. Vagy a minden alkalommal elejtett bókok arra, hogy nézek ki.

Persze megbonyolította a dolgot az is, hogy neki időközben véget ért egy kb. öt éves párkapcsolata, amiből kis híján lánykérés is lett, én meg a fogamat összeszorítva próbáltam "drukkolni" a lehető legfelnőttebb módon, hogy olyan kimenetele legyen ennek, ami neki a legjobb. Nyilván nem hajtottam rá egyből, meg amúgy is féltem, hogy elrontok mindent, ő pedig nem lépett semmit. Mikor később végül beismertem, hogy többet is akarnék tőle, nemet mondott. Tudomásul vettem, de azért összetört a szívem.

Nyilván számítottam erre, ha már semmit sem lépett, pedig szerintem egyértelmű volt, hogy szerelmes vagyok belé. Az egész napomat képes voltam felborítani hogy akár öt percre lássam, és akkor is egy félistennek tartottam, amikor másnaposan vonszolta magát le-föl, vagy mega infantilisen pufogott valami semmiségen. Értitek...

Csomó ideig nem találkoztunk ezután, de pár napja megkeresett, hogy látni akar. Nem nagyon tudtam, mit gondoljak erről, pláne, hogy már tisztáztuk az álláspontomat. Végül egy csodálatos estét töltöttünk együtt, sétáltunk, benéztünk néhány bárba, megint hallgattam a bókokat és a többit, meg kb. átmásztunk az asztalon egymás ölébe, csak épp megint nem történt semmi a végén.

Abban maradtunk, folyt. innen, de van értelme? Csak kínzom magam? Miért csinálhatja ezt? Ha nem kellek neki, nem lenne egyszerűbb neki hagyni az egészet?

Köszi, ha végigolvastad :D

(Ha érdekel valakit a történet szempontjából, átlagosan nézek ki, 173 magas vagyok, átlagos-vékony, elég aktív (TRX + futás), szőke, sötét szemű, nem vagyok egy Palvin Barbi, de nem panaszkodom az érdeklődésre, amiben részesülök a férfiak részéről. Ő viszont szexszel sem próbálkozott soha.)

22/L