Az ember "másik fele" az önmaga, vagy pont önmagának az ellentéte?

Isten igazán, nem jó megfogalmazás, de akkor már másik fele.

Inkább úgy mondom, a legjobb barátod, akivel mindig ugyan arra gondoltok, és egyformák vagytok, emiatt nincs konfliktus.

Az ember másik fele az a saját tudatalattija, rosszabb esetben a meghasadt személyiségének az az oldala amit még önmaga elől is rejtve tart.

És nem egy másik személy, egy másik individuum, ez képtelenség.

Kb a kettő közötti személyiség. Én egy határozott, talpraesett,mindent átbeszélő, célokat kitűző, őszinte, maximalista nő vagyok (ez nem dícséret, nem is mindig jó).

Ha ugyanilyen a pasi két dudás egy csárdában...ha ennek gyökeres ellentéte vonszolom magammal...

Mindkét verziós párom volt, tehát tapasztalat.A lényeg,hogy tudjunk kommunikálni, meghallgassuk egymás véleményét,és tudjunk alkalmazkodni a másikhoz. Két nagyon erős személyiség nehezen boldogul, általában saját igazukat vallják.Két "megalszik a szájában a tej" pedig sosem jut előre az életben.

Jaja, van ez a párkapcsolatokra ráhúzott urban legend, hogy az ellentétek vonzzák egymást.

Nem igaz. Nem is vonzzák egymást, es nem is működnek hosszútávon, vagy ha működik is a kapcsolat, az egyik személy "elveszett", mármint eredeti állapotában, és helyette kialakult egy másik személyisége. -ennek ugye kicsi a valószínűsége.