Honnan tudhatom, hogy már nem szeretem vagy csak elnyomom a szerelmet?

Van valaki, akibe hirtelen szerettem bele, egy időben sokat gondoltam rá, nagyon vágytam a társaságára, a testi közelségére, a személyiségét is nagyon megszerettem. Tudtam viszont, hogy ennek nincs értelme és több okból sem lehet köztünk szerelem. Tudatosan is igyekeztem nem szeretni őt, de közben valahogy magától is kezdett elmúlni és más érzelmekké átalakulni (barátság, jóság, amolyan általánosabb szeretet). Már szinte sose gondoltam rá romantikus érzésekkel, de aztán egy idő eltelte után voltak megint érdekes dolgok. Korábban fantáziáltam róla, mikor még szerettem, szerettem volna megcsókolni, utána mikor az egész szerelem elmúlt, akkor ez is elmúlt, de aztán meg rájöttem, hogy valójában ha lenne rá lehetőségem, akkor most sem utasítanám vissza. Amikor pedig esetleg arra gondoltam, hogy talán valaki mást szeret vagy szeretett régen, akkor elszomorodtam és fájó érzés volt. Annak ellenére, hogy nem akarok amúgy összejönni vele.

Honnan tudhatom, hogy valakiből tényleg kiszerettem vagy csak el vannak rejtve az érzéseim?

Az mi lehet, amikor szerelmes vagyok, de ez abbamarad, aztán megint vágyok rá, szomorú vagyok, ha attól tartok mást szeret vagy bármiért nem lehet köztünk semmi, de amúgy meg el tudom fogadni a helyzetet és tudok rá anélkül gondolni, hogy szerelmi bánatban szenvednék és közben barátként is tudok nézni rá?

Biztosan bonyolultnak tűnik, sajnos ez van.