Szeretjük egymást, de mindketten párkapcsolatban élünk. Mi a véleményetek?

Ha nem beszéltetek róla, ne legyél annyira biztos benne, hogy neki is ugyanolyan szinten van, mint nálad.

Azt tenném, hogy erősen magamba néznék és nem hitegetném a hivatalos páromat. Mert ő max azért fontos, mert biztos pont. Hagyjuk már.

Azért kíváncsi lennék, hogy a szokásos gyerek-hitel-megszokás szentháromságon kívül van még valami, ami egy ilyen helyzetben akadály lehet?

Sok mindent láttam már életemben. Lehet, hogy te lángolsz, de az is lehet, hogy a másik felet ez tökéletesen elégedetté teszi, neki elég csak annyi, hogy az érzelmeiddel játszadozhat. Ezzel felturbózva az egóját. Nem biztos, hogy ő is kapcsolatot szeretne veled.

Kérdező, mit vársz, mit tanácsoljunk? Ha te valóban nem szakítani akarnál, akkor nem itt kérdeznél minket, hanem befelé fordulnál a párkapcsolatodban. Egy krízist a párunkkal együtt oldunk meg, ha azt érzem, nem szeretem már úgy a másikat, szintén nem kikacsintgatok, hanem befelefordulok, megkeresem azokat a dolgokat, amiket a másikban szerettem, miért szerettem bele, vele foglalkozom, mindent megteszek azért, hogy jobb legyen stb.

Te kifelé nézel, egy másik ember felé, ergo te sokkal inkább szakítani akarnál. Hogy mi tart vissza, nem mondod.

De egyetlen egy dolgot ne feledj: egyetlen egy életed van. Ennek fényében dönts, mit szeretnél. De ez az állapot, így ahogy most csináljátok, fenntarthatatlan, mert te félig kinn vagy a kapcsolatodból, és csak félig benn.