Volt már részetek viszonzatlan szerelemben?

Volt.

1. Eletemben először voltam szerelmes 15 évesen egy akkor 18 éves iskolatársamba, felettem járt 2 evfolyammal. Rosszfiú típus, de mellé rendkívül intelligens, intellektualisan kiemelkedő és rendes. Csak éppen ő volt a gimi nagy kanja, minden lány odavolt érte és azt dugott meg akit csak akart.

Nem tudta hogy en mit érzek, alig vett észre, én nagyon-nagyon gyerek voltam hozzá képest akkor.

Semmi nem lett. Elmúlt magától.

2. Jelenleg nem vagyok szerelmes de kezdek beleszeretni valakibe akinek kapcsolata van. Ő is bír engem, ez nyilvánvaló, de egyebekről nem tudok.

Rossz érzes persze, de nem hagyom hogy emiatt rossz kedvem legyen, nem vagyok az a sokáig magam alatt lévő fajta.

Igen, volt.

Én nagyon beleszerettem abba a nőbe, annak ellenére hogy csak barátság extrákkal-nak indult.

Többször beszéltem neki róla hogy részemről ez több. Sajnos ő nem úgy érzett mint én...

Nehéz volt, nagyon.

Még most is vannak érzéseim felé, évek múltán is.

Tudom hogy el kell felejtenem azt hogy köztünk komoly párkapcsolat legyen.

Néha még találkozunk, de csak beszélgetés szinten, és néha írunk egymásnak. Ennyi.

Szerintem majdnem mindenkinek volt legalább egy ilyen esete.

Mindkét oldalon álltam, mindkettő rossz.

Volt, hogy megpróbáltam legalább találkozni az illetővel, aki iránt nekem nem voltak érzéseim, de nem alakultak továbbra sem, így inkább hagytam.

Amikor meg én koppantam, az is nyilván borzasztóan rosszul esett, kellett pár hónap, mire túltettem magam.

Egészen 28 éves koromig csak az volt (azt hittem). A két ember, akivel összejöttem előtte, azok közölték pár hónap után, hogy amúgy nem szerelmesek belém, csak együtt vannak velem. Mindkettő totál meghitt pillanatban tette ezt.

Aztán 28 évesen azt hittem itt a nagy szerelem és ő is szeret.

Most kezd kiderülni-több év után, hogy valószínű részéről ha nincsen ló, jó a szamár is kategória vagyok. :)