Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Belebetegedek a szerelembe, mit csináljak?
3 éve szeretek valakit, aki rám barátként tekint. Nagyon közel állunk egymáshoz, és jól elvagyunk, de én borzalmasan belé vagyok zúgva. Próbáltam másokkal ismerkedni, de senki nem nyűgözött le, senki sem vonzott eléggé ahhoz, hogy ezt az érzést elvegye, vagy legalább enyhítse.
Kb 2 éve kezdtem el félni, mi lesz, ha már vége a közös éveinknek, de a fejemben legalább tudtam neki búcsúölelést adni, és mindig azt gondoltam, egy városba megyünk majd egyetemre, de kiderült ez se így lesz.
Én nem tudom ilyen módon feldolgozni, hogy már nincs többé. Oké, ott lesz Messengeren, de soha nem fogom már látni.
Nem tudom, hogy lépjek túl rajta. Volt, hogy 1-másfél hónapig nem beszéltem vele nyáron, ezzel csak azt értem el, hogy naponta többször sírtam, nem bírtam enni rendesen, és fogytam 4 kilót.
Más ilyenkor hogy lép túl? Én tényleg úgy érzem, hogy ő más, mint az összes srác, akivel eddig találkoztam és sose találok olyat, akivel azt érezném, mint vele.
Én az exemmel kapcsolatban éreztem/érzem ugyanezt. A zero kontakt segít, de úgy is nehéz.
Nembaj, ha sírsz, ki kell adni magadból.
Előbb-utóbb biztos elmúlik, nem hiszem, hogy sokan viszik sírba magukkal ezt az érzést, amit fiatalon átélnek. :)
Majd egyszer jön valaki, türelem. :)
Csak olyan egyszerű kötődni hozzá, amikor azt érzem, hasonló dolgok érdekelnek minket, és bármit meg tudok vele beszélni. Ő adja nekem a legnagyobb stabilitást az életemben, a családomból nemigen számíthatok senkire (jó, mamámra, de ő mindig elsírja magát, ha lelkiznek vele, és ő nem pártatlan a problémáimat illetően) és úgy érzem, ha őt eltávolítom az életemből, összedőlök, mint egy Jenga torony. Eltűnik majd az életemből heti kb 10 óra beszélgetés, nevetés, ami alatt kiszakadok az otthoni dolgaimból.
Kíváncsiak vagyunk egymásra a továbbiakban is, de nyilván lazulnia kéne a viszonyunknak, hogy fenntartható legyen, hisz külön egyetemek mellett nem beszélhetünk heti többször órákat (vagyis de, ha mindketten élettelenek vagyunk, viszont engem nagyban visszatartana ez attól, hogy mások társaságát keressem)
Hát, úgy 95%-ban igen. Ő nem érez irántam többet, és az az 5% a hülye reménykedésem szimbolizálja, miszerint "magának se vallja be" vagy "majd később lesznek irántam érzései".
Mások látnak köztünk valamit, de nagyon rossz mindig elmondani, hogy részéről nincs semmi, és mivel lány vagyok, mindig megvigasztalnak, hogy "biztos tetszel neki, látom hogy néz rád, mennyit beszél veled" és akkor ez az 5% felnövekszik 50-re és úgy marad addig, míg mond valami elutasítót.
De ne azt mondd neki, hogy rossz lesz, hogy különböző egyetemekre mentek tovább.
Arról beszélj, hogy többet érzel, mint barátság.
"úgyis" elválnak útjaitok, mi történhet?
Vagy nem találkoztok többet, vagy kiderül, hogy fatökű és nem mert feléd nyitni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!