Szerintetek ezek túl nagy elvárások? Hogyan szakítsak?

A párom nagyon kedves, figyelmes, mindig érdeklődik felőlem, viszont valami hiányzik, ami számomra fontos. Ez pedig a nem hétköznapi dolgokról való beszélgetés, hanem inkább a célokról, karrierről, esetleg megvitatni valami tudományos jellegű témát. Tehát olyan társra van szükségem, akivel érdekes, a szellemi képességeket is olykor igénybe vevő témákról is el lehet beszélgetni. Nála ez nincs meg, ha mondok valamit, ami 2 mondatnál többet igénylő véleménynyilvánítást igényelne részéről, akkor lezárja "hát jaxd" meg "jólvan" típusú reakciókkal, ahonnan nehéz érdekes beszélgetést továbbvinni. Ez az egyik, ami nem tetszik, a másik pedig az, hogy karrier terén nincsenek céljai, OKJ-s végzettséggel dolgozik egy boltban és nagyon keveset keres. Nem tudok rá felnézni, nem szeretne előrelépni, jó neki így, ahogy van. Emiatt soha nem járunk együtt sehova, és pl. ha pizzázni szeretnék vele, nekem kell fizetnem, mert arra fogja, hogy neki nincs pénze rá. Amit el is hiszek, csak fura hogy soha nem tud ennyit rászánni egy közös programra,én még hallgató vagyok, kevesebb az ösztöndíjam, mint neki a bére, és mégis meg tudom engedni, emellett az se tetszik, hogy az évi 1-2 fuvart is kifizetteti velem, ha ő visz valahova.Nagyon rossz, hogy ha a napi tapasztalataimat elmondom neki, kkor kisgyerekes reakciókat heherészéseket kapok, nem tud érdemben hozzászólni. Továbbá sem ő, sem a családja nem tudja becsülni, ha valaki foglalkozik a saját elméjének a pallérozásával, műveli magát. Én orvosnak tanulok, rengetegszer ülök a könyv felett, nehéz vizsgaidőszakokat élek meg lelkileg és szellemileg is, majd nyáron pedig jön a nyári gyakorlat. Ő általában mindig otthon van, videózik és számítógépezik, vagy haverokkal csavarog. Amikor lenne egy kis időm vele lenni este egyetem közben épp a haverjaival van, majd rám fogja, hogy nem találkozom vele. A nyári gyakorlat során egy megalázó hangnemű levelet kaptam az apjától, hogy miért nem találkozom vele meg olyan nincs hoy nyáron is dolog van. Látom, a nyári gyak fogalmáról még nem hallott. Azt is sérelmezte, hogy fél ev után még nem mutattam be otthon a fiát és hogy milyen szemétláda vagyok. Valóban nem mutattam be, de ennek megvan az oka. Apukám nagyon értelmes, tanult ember, egy perc alatt kiszúrja, ha valaki műveletlen, hiába tetszik ennek a fiúnak a megjelenése, egyszerűen nem merem apukám elé vinni, mert szerintem ott sem fog tudni hozzászólni komolyabb témákoz. Elegem van belőle, szakítani akarok. Hogy tálaljam neki ezt úgy, hogy kevésbé legyen sértő?