Ha nagyon fáj a szívem (mert nem lehetünk együtt) és összeszorul a gyomrom mikor rá gondolok, akkor az szerelmi bánat?

Most kezdek rájönni én is hogy mi van. Sosem volt rá időm, most meg nem akar már engem. Mondja öcsém hogy nehogy annyiban hagyjam már. De mit is tehetnék??

Ez az érzés van bennem is mint amit te érzel. ://

3 ugyan ezt kívánom én is!

De nekem majdnem minden nap látni kell! Te szerencsés vagy hogy nem kell látnod hogy más emberrel boldog.

De gondolom neked sem könnyű.

#5 Már családja van, szóval de igen látnom kell, hogy boldog.

Őszinten kívánom, hogy legyenek boldogok, de azt is, hogy engem ez ne érdekeljen soha többé.

Ha ezt az embert letudom, akkor egy fontos dolgot megtanultam az életben. Bárcsak teljesítve lenne már a lecke!!!:D

Tényleg plátói szerelem, de hogy őszinte legyek kijózanodtam, vagy legalábbis folyamatban van a dolog.

Pontosan tudom, hogy NEM LENNÉK BOLDOG emellett az ember mellett. Mára már odáig fajult a dolog, hogy rosszul vagyok, ha meglátom őt...

A cél a semlegesség, mikor minden jót kivánva gondolatban kirakom a fejemből. Valahogy a szívemben már nincs ott szerencsére.

Igen ez szerelmi bánat. Rohadrul fáj és nem tudom mit tehetnék ellene.

Mikor lesz már hogy nem fog ennyire fájni??