Van itt olyan ember, aki logikai alapon jött össze a párjával és nem érzelmi alapon? Ilyen létezik?

Én próbálkoztam így, de utáltam magam minden alkalommal, mikor el kellett viselnem a másikat, és a szexről ne is beszéljünk, mintha erőszak lett volna..alapvetően kedveltem őket, jóképűek voltak, de megerőszakoltam magam.. Mondjuk engem a másik fél mindig szeretett(többször próbáltam, hülye voltam, nem tanultam egyből), és hát sajnáltam is őket, meg nem volt bennük hiba, de egyszerűen nem szerettem egyiket sem. Már 10 éve ez van, én sem szeretem a szüleimet(erről ők tehetnek), de már egyszer voltam szerelmes régen, szóval várom, hogy lecsapjon a következő szerelem, addig meg addig vagyok valakivel, amíg élvezem a társaságát(egy két alkalom, max egy hónap eddig).

Én nem mennék bele újra, pedig az óra ketyeg, hamarosan harminc vagyok és nagyon vágyom szerelemre és családra, de nem kirakat élet kell, hanem valódi, érzelmeken alapuló.. Borzalmas volt lefeküdni sokadszor olyannal, akit nem kívánsz, akihez nem vonzódsz.. kényszerszex, mintha prosti lettem volna vagy ilyesmi, de a társasága is terhessé vált kb 3-4 óra után, ha nem volt program.

Szerintem ne menj bele. Házasságon gondolkodni és lenyúlni a másik lehetőségét a boldogságra meg extra undorító..persze az emberek nagyrésze ezt teszi. Vagy azért, mert sosem volt szerelmes, vagy stabilitás miatt. Én is csak ilyeneket ismerek, azok házasodnak, akik "jól működnek együtt", legalábbis az egyik mindig szerelmes, a másik meg mindig így gondolja. És igen, én nőkkel vagyok leginkább jóban, ez mind nő, egy férfi van csak köztük. "rendes ember és jól bánik velem" ezért mennek a nők férjhez, még a diplomás fajtából is.

Egész más, ha volt szerelem előtte.. Úgy tényleg képes lennél leélni egy életet mással, legalábbis nálam így volt.

Fél éve, hogy nem szereted a csajt? Nem igényelte, hogy mondd, hogy szereted, vagy mi? Ugye nem hazudsz neki?