Hogy tegyem túl magam rajta?

Van egy férfi, 3 évig szerelmes voltam belé, akkor neki kapcsolata volt, mi pedig barátok maradtuk. Nem volt köztünk semmi, de szerintem tudta, hogy mi a szitu. Majd kapott egy külföldi munkalehetőséget, ki is ment, a barátnője pedig ittmaradt. Pár hónap után szétmentek a távolság miatt. 3,5 évig dolgozott kint, ezalatt nem volt ott párja, mi végig tartottuk a kapcsolatot egymással, szinte minden este videochateltünk.

Nekem nem múlt el a szerelem, amit iránta éreztem, de azt hittem, hogy végleg kint marad külföldön, így ismerkedtem másokkal. Voltak rövidebb, pár hónapos kapcsolataim, de egyiket se éreztem igazinak, főleg, hogy állandóan a másik férfin járt az agyam, így hamar szakítás lett a végük.

Ahogy beszélgettünk, nekem úgy tűnt, hogy én sem vagyok közömbös neki, sokszor megdicsérte a külsőm és a belsőm is, és sok idejét szánta arra, hogy beszélgessünk.

Nagy meglepetésemre, hazajött és azt mondta, hogy itt is marad. Többször találkoztunk, jól éreztem magam vele, meg is csókolt, az is jó volt, és úgy éreztem, hogy jól alakulnak a dolgok. Szex nem volt köztünk. Viszont volt pár furcsa dolog, amikor úgy éreztem, hogy nem mond igazat. Ezekről kikérdeztem, és mindig mindent letagadott. Végül kiderült, hogy ezekről mind hazudott nekem, nem voltak nagy dolgok, de bántott, hogy nem volt őszinte. A hab a tortán az volt, mikor megtudtam, hogy a volt barátnőjével szeretne összejönni, miközben nekem olyanokat mondott róla, hogy túl van rajta és nem is volt annyira jó a kapcsolatuk amikor együtt voltak. Velem párhuzamosan vele is találkozgatott. Én erről semmit nem tudtam...

Bánt, hogy ennyi ideig hazudott nekem. Hogy ennyi időmet elvette. Ha nem lettem volna belé szerelmes, ha nem reménykedtem volna, lehet, hogy működött volna valamelyik kapcsolatom. Vagy nyitott lettem volna olyan emberre, akivel jól éreztem volna magam, esetleg bele is szerettem volna. Most nagyon... Bután érzem magam. Mint valami szánalmas színdarabnak a főszereplője, akinek a nyomorán az előadás végén mindenki röhög. Bánt, hogy ez nekem nem tűnt fel előbb.

Megmondtam ennek az embernek, hogy ezek miatt engem többet ne keressen, ennek már 2 hete. Nem is ellenkezett, elfogadta. Most mintha egy nagy űr lenne bennem. Annyira kiábrándított, hogy nem érzem már azt a szerelmet, viszont érzem, hogy még hatással van rám, hogy hiányzik valami... 6 évig voltam szerelmes, csak belé, viszonzatlanul.

Nem tudom, hogy tegyem túl magam hamarabb a dolgon. Nagyon rossz hangulatban vagyok az utolsó beszélgetésünk óta (2 hete). Semmihez nincs kedvem és mintha leszívták volna az energiám, csak vegetálok... Próbáltam beszélgetni a munkahelyen "új" férfi kollégákkal, rendesek, kedvesek, de valahogy unalmasnak és értelmetlennek tartom, hogy ismerkedjek velük.

Olvastam olyan tanácsokat, hogy foglalkozzak magammal, meditáljak, sportoljak, tanuljak nyelvet... De én ezt csinálom évek óta... Mit csináljak, amitől jobb lesz?