Ereztetek mar azt, hogy valakinek a szemebe neztel es mintha megalt volna a vilag mintha senki sem lenne koruloted csak ot latod. Vajon o is igy erezz?

Szerinted mi honnan tudjuk.

Add meg az elérhetőségèt és negkérdezzük helyetted.

Igen. Olyankor tényleg mintha megállna az idő. Hogy ő is érzi-e? Nem tudom. Volt egy férfi, akivel két ilyen pillanatom van. Egyszer amikor belépett az ajtón a munkahelyemen egy füstjelem után, épp a kollégáimmal beszélgettem, nyílt az ajtó, belépett és ragyogó tekintettel rám nézett és azonnal tudtam, hogy vette a füstjelet. Abban a pillanatban, amikor találkozott a tekintetünk, megállt az idő, mindenki szobor körülöttünk, csak mi ketten létezünk, aztán mintha lassított felvételt néznék, a többiek lassan rám kapják a szemüket és hirtelen mindenki egyszerre elhallgat, aztán begyorsul minden, elkezdek remegni és a szívem úgy ver, hogy nem kapok levegőt, a feszültség óriásira nő, mert senki nem tud megszólalni én meg egyre jobban remegek, kinyögök valami ürügyet és elrohanok. Ezt ő is érezte, ebben biztos vagyok. Pedig sose beszéltünk róla.

2 év szünet után szintén munkahely, több ember körülöttem, aztán lelassulnak a képsorok, látom a többieken, hogy egy irányba néznek, ezért én is felpillantok és akkor megint felrobban a világ, mintha egy pillanatba sűrítenék a világ összes boldogságát, ott áll méterekre tőlünk és tűnődve engem néz, találkozik a tekintetünk és megint megáll a kép és itt ki is esik az idő, mert a következő pillanatban a karjában vagyok mindenki szeme láttára úgy, hogy a férjem is ott van valahol, fogalmam sincs hogy hol, minden lelassul, megint nem létezik más, csak ő meg én, arcon csókol és úgy von magához, mintha a kislánya volnék, teljesen belezár a karjába és elveszek benne és azt érzem, hogy 2 év alatt most először vagyok a helyemen, aztán kezd begyorsulni a kép, eszembe jut, hányan vannak körülöttünk, kényszeredetten kibújok az öleléséből, mintha álomból ébredeznék, arcokat látok, van aki megértően mosolyog, van aki félrenéz, én meg újra a régi vagyok, álarc rajtam és az idő folyik tovább.

Egyszerre mind a ketten igy voltunk. Es olyan szituacioban, ahol nagyon nem szabadna. Munkakor miatt.

Tobbszor is ugyanez volt. Gyava voltam a viragnyelven kodolt mondatara lepni. Halalomig banni fogom. Pedig egyetlen egy alkalom is eleg lett volna orok emleknek.

Tinedzsernek ereztem magam otven evesen.

Az is lehet, hogy a másik csak bamba...és csak néz ...heeeee....

100%-ig semmi sem biztos, csak ha történik is valami.