Ha egy nő együtt van egy olyan férfival, aki megverte, de nem akarja elhagyni, azt sajnálni kell?

Nekem a gyomrom forog attól, ha valaki a gyengébbet, segítségre szorulót, valamit még nem tanultat, kevésbé szerencsést lenézni.

SENKI sincs arra teremtve, hogy elnyomják, verjék, undorítóan bánjanak vele! Mindenki többet érdemel, senki sem érdemli meg és senki sem lesz attól okosabb vagy fejlettebb, hogy valaki elnyomja, megveri, alázza.

Akiben nincs meg a képesség, annak fejlődnie kell, hogy meglegyen benne, de addig is ki kell emelni a helyzetből annak, aki azért felelős!(tehát nem a kisgyerekének, hanem felnőtt rokonnak, állami szervnek), és nem szabad engedni, hogy a lehetőséget megtalálja az önpusztító viselkedésre!!

Ha nem lennének erőszakos emberek, senki sem kuncsorogna ott a sok jámbor barátságosnak, hogy üss már meg mert megérdemlem amiért szoknyát vettem fel! Ezek az emberek, az áldozatok nem áldozatok akarnak lenni! Nem erre születtek! Nem akarják, hogy verjék őket! Máshogy gondolkoznak, máshogy kezelik az érzelmeiket, el kell sajátítaniuk azt a képességet, hogy magukat mások mellé helyezzék..

Egyébként ez piszok nehéz, ha belegondolsz bántalmazónak sem születik senki, és egy egy ilyen embert mindig ver, aláz valaki, tehát ott is van egy rossz stratégia, érzelemkezelés..csak a másik irányba szélsőségesen.. Ők sem akarnak odacsapni, mind tudja, hogy ez rossz, mégis megteszik, mert jó érzés..

Oda kellene figyelni már általánosban, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő..

Senkinek sem fejlődik a jelleme, senki sem tanul, senki sem változik két pofontól, sem 10től!! Az a nő is abból tanult, hogy látott x példát életében, meghallgatott x tanácsot, átélt pár helyzetet, látott hasonló sorsú embert, vagy megnézte a sorsfordító filmet(miközben verte és alázta a párja)majd hirtelen elérte a hatását és változott a gondolkodásmódja, új összefüggésre jött rá, amit a magáénak tudott érezni!

Szerintem az ilyen bántalmazó kapcsolatban élőkre úgy kell tekinteni, mint kisdiákokra, akik még tanulnak, mondjuk bringázni. Szívás, hogy felnőttként itt tartanak, de ez genetika és környezet kérdése, az meg szerencséé..Nem tehetnek róla, hogy nem okosabbak, vagy nem éreztek még rá, hogyan kellene máshogy csinálni, vagy hogy a tanácsokat nem tudják egyelőre kivitelezni, vagy el sem hiszik.. Majd menni fog, csak minél több oldalról jöjjenek az infók minél tovább és kis lépésenként kell haladni, hogy rá tudjanak érezni..

Madách bekaphatja, biztosan bántalmazó volt.

“Vagy azt hiszed, hogy ülhetnél nyakán,

Ha a gazdának szükségét nem érzi?

Ha kebelében öntudat lakik?“

Fujj, tipikus önfelmentő “férfimagyarázat”, azért teszi, mert igazából a másik megérdemli meg ő is akarja, hogy neki rossz legyen! Ennél nagyobb bántalmazó szöveg nincs a földön!

12.

Picit - nagyon - félreértelmezed a dolgot.

Kérlek, szívesen meghallgatom, te hogyan érted!

Lehet, hogy félreértettem, amit írtál, de mintha arról szólt volna, hogy hagyjuk az ilyen embereket, nem lehet mit tenni, mert majd x év nyomor és erőszak utàn maguktól megtanulják a leckét!

14.

Nem egészen így értem. Nyilván, hogy az ilyen esetekben - ha van rá lehetőség - közbe kell lépni.

A baj utána kezdődik, hogy pszichológiai fejlesztés nélkül sajnos ugyanabba a hibába fog esni a nő, sajnos. Hacsak nem erősítik meg - lehetőleg szakember, terapeuta, csoportterápia segítségével. Sokan azt hiszik, hogy a "barátok" ilyen téren mindent megtudnak oldani, pedig nem, sőt sokszor inkább árthatnak is, mert ha végig úgy viselkednek vele, mint egy áldozattal, akkor kialakulhat egy "áldozatszerep", ami azért veszélyes, mert utána, megint talál egy elnyomó barmot maga fölé, és marad a szerepében, mert nem elég erős a személyisége.

Ezért kell megerősíteni a személyiségét akkor amikor megszabadult az elnyomójától. Akkor ott és rögtön szinte. De ezt egyedül is elérheti, ha olyan típus (anyámnak így sikerült például, de ő alapból is erős, csak a mai napig extrém mértékben függeni akar egy férfitől, ami... eh, sosem fogom megérteni, pedig messze átlag feletti IQ hányadossal rendelkezik, talpraesett és időnként zseniális is. És mégis, mióta megszabadult apámtól (megszabadultunk, mert én is gyűlölöm őt a mai napig, mert engem is bántalmazott), mindig valami férfit keres magának, de szinte tinilány szinten. A szerencse az, hogy nem elnyomókat. A "baj" már az, hogy ezek a férfiak nem tudják elviselni azt a terhet amit ő rájuk tenne. Valahol megértem őt, mert az ő apja egy tipikusan "az egész világ terhét" a vállain cipelő ember volt és ebben nőtt fel.

Na, de visszatérve a fő témához.

Az teljesen egyértelmű, ha az elnyomó a bűnös - én sem kérdőjelezem meg ezt - viszont ha valaki erős a jelleme már, az időben felismeri ezt. Viszont a mai világban az erős jellem elég ritka - nekem sincs az például, meg még sokaknak - mert "belénk nevelik" valamilyen szinten az alárendeltséget már gyerekként, sajnos. Ez már megint egy másik téma és az "uralkodó" (nevezzük így) réteg érdeke, mert így leszünk mi a birkák akik már nem is hisznek abban, hogy a rendszer (nem a jelenlegi kormány, hanem maga a rendszer) alapvetően rossz, igazságtalan és tehetnénk ellene.

Summa summarum: Szerintem a legfontosabb a személyiség erősítése, (itt) a nők magába vetett hitének növelése és úgy egyben az emberek önbizalmának növelése lenne a probléma ideális megoldása, mert csökkennének az elnyomók is, mert nem kompenzálnának túl. Mivel az apám is az és tudom az élettörténetét, pontosan látom, hogy mi megy végbe egy ilyen emberben amíg eljut idáig. Megbocsátani nem fogok, ráadásul már nem is akar megváltozni, így inkább a "megelőzés" lenne az amire törekednünk kellene. Boldog gyerekkor, a jó példa, és az emberek önértékelésének növelése.

Na, ez a három dolog nem nagyon történik meg. A boldog gyerekkor a többségnél ugrik, a jó példát nem látjuk az önértékelésünk pedig alacsony, mert ezt nevelik belénk.

Kicsit hevenyészett lett - ráadásul lehet még mindig félreérthető bizonyos pontokban, ezt nyugodtan írd meg, hogy hol és kifejtem azokat a részeket. Sajnos sokszor tűnik annak, mert nem fogalmazom árnyaltam ilyen téren és hozzányúlok olyan témákhoz is amiket sokan tabunak tartanak.

A Madách-idézet pedig tudom, hogy nem illik erre a témára pontosan - ezt le is írtam ott, hogy ez más kontextus. Ott a teljes "emberiségre" vonatkozott ez a rész - és sajnos azt kell mondjam, hogy joggal - ebben a témában inkább a pszichológiai és önértékelési problémák miatt mondom azt, hogy az ilyen nő megint bevonzza, megtalálja azt aki elnyomó. Mert az meg pont erre utazik.

És legtöbbször egyiküknél sem tudatos! Ez ebben az igazán ijesztő és félelmetes.