Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért jön nagyon gyorsan a szerelem érzése?
Persze csak azt hiszem hogy szerelem.Ez végigkíséri az életem,már ovis korban is volt egy lány,akit kerülgettem.Később kisiskolásként a tanárnéniért voltam oda ,és később is minden korszakomban volt lány,akire túlzott érzéssel tekintettem,rajongtam.Felnőtt életemben is amint kezdek valakit megismerni,megkedvelni,azonnal jön a szerelem érzése.De elég egy-két levélváltás,felkelti a figyelmem és máris beindul a fantáziám,meg a vágyakozás,álmodozás.És így sokszor többet képzelek a helyzetbe.És így sokszor csalódás a vége.
Férfiként nem kéne hogy ennyire magával ragadjanak az érzelmek.
válasza:Nőként semennyire nem ragadnak magukkal az érzelmek és nagyon irigyellek!
Ez nem a nemekről szól, neked van egy remek, irigylésre méltó tulajdonságod, aminek nem örülsz eléggé! Kár, hogy te kaptad, irigyellek érte.
Egyébként feltűnt, hogy sok a plátói viszony. Volt már kapcsolatod, ahol ez beteljesülhetett? Lehet azért ragadsz le a vágyakozásnál mindig, mert sosem teljesülnek be, nem?
válasza:Én meg pont fordítva vagyok.
Nagyon nehezen alakul ki, nagyon ritkán, de ha kialakul, ha valaki iránt elkezdek vonzalmat érezni, az valami elképesztően erős, és nem normálisan hosszan nem akar múlni.
Ez is legalább annyira borzasztó.
válasza:Szia!
Én is ilyen vagyok, csak nőben...ne a nemed alapján indulj ki abból, hogy "mit kellene érezned".
Hamar szeretsz meg másokat és nehezen tudsz ezeken túllépni, amely egyben előny és hátrány is.
Mondanám azt, hogy "ne éld bele magad túlságosan a dolgokba", de én is ezt akartam magamnak bemagyarázni, természetesen sikertelenül.
Az érzéseknek és a jellemnek nem lehet parancsolni, ezeket csak elfogadni lehet.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Igazából én nem érzem irigylésre méltónak ezt a helyzetet.Ha megtudnád hogy milyen ez,akkor rájönnél hogy nem olyan kellemes.Főleg férfiként.Tudod,egy férfinak nagyobb általában a büszkesége a nőknél,és nem szívesen tárulkozik ki ,és adja ki magát a másiknak.Főként azért mert ezáltal gyengének,sebezhetőnek érezné magát.Én is folyton félek,hogy megismerek valakit,nagyon hamar kötődök hozzá,és ha kiadom magam megjárom,mert elutasítás lesz a vége,vagy csalódás.És azért nem jó ez a tulajdonságom főként,mert ez úgy működik nálam,hogy elkezdem megismerni a másikat folyamatosan,és mellette már elindul bennem a kötődés,és akarva akaratlanul is hozzáképzelek plusz dolgokat,a fantáziám által.Aminek lehet hogy köze nincs a valósághoz.Csak teljessé szeretném tenni a képet,hogy az álmodozásaimban még szebben mutatkozzon.De így valahol becsapom saját magam,mert általában így többet képzelek az ismerkedésbe mint ami valójában van.És általában szokott jönni idővel a csalódás,mikor leesik hogy nem is olyan a másik,mint amilyennek a fantáziámban tovább gondoltam.És nem,nem tökéletes lányt keresek sosem.És inkább a belső tulajdonságokban szoktam csalódni.
Ha egyszer átéli ezt az ember nincs semmi,ha kétszer akkor sem.De ha folyamatosan jön a pofára esés,akkor azért az kellemetlen tud lenni.
Volt olyan ismerkedésem,ami jól alakult,és kapcsolat lett belőle és hosszú távon működött,bennem nyilván már az elején voltak érzések,de nem nyilvánítottam ki.Vártam hogy a másik megteszi-e...megtette,és csak utána mertem én is kiadni magam.De nála is sok helyzetben előre sokkal többet képzeltem a fantáziám által a dolgokba,mint ami a valóság.
Úgyhogy igazából ez egy kettős dolog...egyrészt valóban megkedvelem az elején a másikat azért amilyen...viszont másrészt a fantáziám jól bekavar,mert teljesen átformálja a képet,pontosabban hozzátesz jó dolgokat,és a kettő összessége adja azt,hogy már az elején ábrándozok különféle együtt töltött dolgokról,közös programokról stb. De volt akivel együtt élésről fantáziáltam már az elején,házasságról,gyereknevelésről...
Mintha belül egy nő veszett volna el bennem :D
válasza:Van jó- és rosszindulatú ember. Az első csoportba tartozók mindenkiben csak a jót látják, míg utóbbiak gyanakodva figyelik embertársaikat. Nyilvánvaló, hogy aki csak a jót látja, könnyebben esik szerelembe, mint az óvatos, gyanakvó típus.
De egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, csak az ember úgy van bedrótozva, hogy mindig a másikat tartja irigylésre méltónak.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!