Akik azt mondják, hogy minden párkapcsolat fenntartása kemény munka, amiért folyamatosan küzdeni kell, ők konkrétabban miféle munkára és küzdelemre gondolnak? Konkrétabb példákkal ha lehet

Amit minden nap teszek érte: beszélgetek párommal, meghallgatom a napját,akkor is, ha a munkája nem a világ legizgalmasabb foglalkozása,de akkor is odafigyelek, hozzászólok. Érdeklődöm, hogy érzi magát, milyen kedve van, ha nem jó, akkor javaslok valamit, amitől jobb lehet. Ha boltban járok, meglepem valami aprósággal (akár egy rágóval, csokival, lényegtelen, a fontos, hogy gondolok rá). Támogatom az elképzeléseit, vágyait, amennyiben az nem ésszerűtlen. Röviden tömören az eszemben van, támogatom, és teszek azért, hogy ezt tudja is.

Amit alkalmanként teszek: javaslok, szervezek tipikus randit, amikor kettesben elmegyünk kikapcsolódni. Változatosságot javaslok szexuálisan, ha nem is mindig újat, de olyasmiket, amit nem minden alkalommal csinálunk.

De ezekre mind nekem is igényem van, nem extra erőlködés számomra. És ezek az apróságok (meg amiket nem írtam le, mert teljesen teiviálisak számomra, így nem jutnak eszembe) mind ahhoz vezetnek, hogy jól érezzük egymást együtt, bízunk egymásban. És ez lassan 6 éve tart. Nem is igazán volt hú de rossz időszak, vagy mélypont. Maximum egy-egy probléma, nézeteltérés, amit könnyen orvosoltunk.

#3-as voltam.

Arra, hogy elviseld a másik hülyeségeit, ne torkoljon minden kis hang, megjegyzés, idegesítő szokás sértődésbe, vitába. Főleg, ha gyerek is van.

De persze olyan embert/nőt kell keresni, akivel minél kevesebb a súrlódás és nagy az összhang, egyetértés. Ha ez megvan, már nem olyan nagy meló a kapcsolat fenntartása, inkább csak fantázia, közös érdeklődési kör kérdése.