Akik azt mondják, hogy minden párkapcsolat fenntartása kemény munka, amiért folyamatosan küzdeni kell, ők konkrétabban miféle munkára és küzdelemre gondolnak? Konkrétabb példákkal ha lehet

"jó volt egymással sétálni, kajálni vagy csak együtt főzni, közel lenni a másikhoz, beszélgetni, ugyanolyan jó volt együtt elmenni bevásárolni mint mondjuk nyaralni"

Ez a kapcsolatok kezdete, a lényegi rész ezután következik.

Hát szerintem rátapintottál a lényegre. Ha már küzdeni kell, megette a fene.

Boldogság utána már úgy sincs. Max. azért küzd már olyankor az ember, hogy kibírja a szar kapcsolatot. Ha olyan nagy küzdelem odafigyelni a másikra, élvezni vele a szexet, minőségi időt tölteni együtt vele, akkor az már olyan is.

Egyszer hallottam egy nagyon jó hasonlatot, a párkapcsolati "kemény" munkáról. Aszerint ez olyan, mint a fogmosás. Minden nap megteszed, akár többször is, megfelelő eszközökkel, hogy szép, egészséges fogaid legyenek. Na, egy párkapcsolat is ilyen. Minden nap kicsit foglalkozni kell vele, tudatosan építeni. Nem görcsösen, meg szenvedve, és ha már rohad, akkor hiába mosod. Ha minden nap picit teszel érte, akár öszönösen is, amit szinte meg sem érzel, mert természetes számodra, akkor nem kell drasztikus beavatkozás, meg fájdalmas, drága munka. Néha kell egy kis fogkő levétel, meg változtatás, hogy milyen fogkrémet, fogkefét használsz, de azért az messze nem olyan megterhelő.

Remélem érthető másoknak is a hasonlat :D

Lemondás, kompromisszum, sok pénz, saját idő beáldozása, stb.

Nem arról van szó hogy nem éri meg, de tény hogy fenn kell tartani.

Én úgy fogalmaznám inkább meg, hogy állandó energia befektetést igényel. Persze az elején még minden új, minden izgalmas, hót szerelmes vagy, de aztán minden egy kicsit megszokottá válik. Akkor is jó időt együtt tölteni, de már energiát, tudatosságot követel, hogy figyelj a másikra, szem előtt tartsd a rigolyáit, ne vedd fel, ha épp rossz napja van és nem úgy szól. Figyelj rá, hogy kedveskedj, ezzel, azzal a kedvében járj, olykor a saját érdekeid, hangulatod, aktuális vágyaid elé helyezd az ő dolgait. Hogy tudatosan tartalmassá tegyétek a közösen együtt töltött időt, programokat találjátok ki, feldobjátok a napi rutint. Hogy udvarolj a párodnak (nőként és férfiként egyaránt), dicsérd meg, vedd észre, ha szüksége van egy kis megerősítésre, ne vessenek ki az apró szeretet kifejezések, meghitt pillanatok, érintések. Hogy ne laposodjon el az egész.

Mert, ha a kezdeti "minden megy magától" dologba beleülsz és nem adsz tudatosan újabb löketeket az egésznek (persze ehhez is mind a két ember akarata, energiája kell) akkor megáll. Akkor egy nap arra eszmélsz, hogy csak éltek egymás mellett, hetek, vagy hónapok óta nem volt valós kommunikáció, nem is ismered a társad.

Ez fokozottan igaz összeköltözés után, mikor nincs már mód arra, hogy, ha a másik társasága nem hiányzik épp, akkor egyszerűen nem találkoztok, amikor állandóan együtt vagytok, így elveszti különlegességét a közös idő, majd még inkább, mikor gyermeket vállalatok. Ezekben a kritikus időszakokban igazán oda kell figyelni egymásra és az intimitás fenntartására (nem csak szexuális értelemben sőt, leginkább más értelemben). Különben nagyon hamar kihűl az egész.

7!

2 év édeskevés egy kapcsolat szempontjából. Amikor már 10-20 éve vagytok együtt, gyerekek, munka, ház körüli teendők, munka és minden egyéb van az életben, akkor kell inkább küzdeni.

Részemről ez a küzdés azt jelenti, hogy ne csak éljünk mint hal a vízben, hanem maradjunk meg férfi és nő, ne csak anya és apa. Töltsünk együtt minőségi időt, ne haljon ki a romantika. Ez ennyi tényező mellett nem mindig egyszerű.