Azt mondja szeret, még sem tesz értem semmit, most akkor hogy is van ez?

Párom 22éves én 20 éves vagyok nő. Rólam tudni kell hogy nagyon sokmindenen mentem keresztül. Pszichés betegsegektől kezdve. Mostanában pánik rohamokkal es szorongassal kuzdok, egyszerűen keptelen vagxok elfogadni magam. Én most vegeztem a gimnaziumban, es jelenleg munkat keresek. Parom dolgozik. O a szuleivel es tesojaval el, en pedig az alkoholosta mostoha apammal. De ez hosszu, hogy en miért vele élek. Lényeg a lényeg, nem ért meg. Rengeteg olyan dolgot mondok el neki, amit senki masnak. Lelkizek vele. Teljesen oszinte vagyok vele. De ő nem szeret beszélgetni. Inkább otthon ülős, gépezős típus. Ellenben én az az ember vagyok aki imadja a termeszetet es mindig menne valahova,ő sehova sem jön velem. Sehova sem vitt el a 2 év alatt. Minden egyes nap többször is elmondja mennyire szeret, de meg sem érzem igazan. Az önbecsülésem sem a legjobb. Egyedül vagyok, nincsenek barátaim a sok csalódás miatt, ami velük kapcsolatban ért. Picit elzárkóztam, de ő egyáltalán nem akar es meg sem próbál kihúzni a gödörből, csak annyit mond hogs támogat. Az ő célja a sok pénz, majd gyerek stb. Én előbb magammal szeretnék rendbe lenni, és nyugodt életét akarok élni, mert jelenleg nem az. A szex sem olyan, mint volt.Egyszer már szakítottam vele, egyszer meg ő azért, mert úgy érezte teljesen különbözőek vagyunk es hogy nem megyek vele egy csaladi osszejovetelre sem. Mondtam neki hogy pánik roham jön rám a nagyobb rendezvényeknél, vagy néha ha a családjával talalkozom, de ennek ellenére inkább nekem vagott egy csomo mindent es szakitott. Nem tudott elfogadni, de nehez, mert en sem tudom. Nem tudok egesznap otthon ulni es gepezni. Vegul osszejottunk mert nagyjabol megbeszeltuk en tettem igeretet hogy megprobalok az ilyen csaladi osszejovetelekre elmenni, es be is tartottam, ellenben o semmit nem tett a kapcsolatunkba.Elmondja hogx szeret, olelget, de beszélgetni mar egyaltalan nem szeret

2 eve vagyunk egyutt, megszoktuk mar egymast. Ugy erzem ha elveszitenem senkim sem lenne, es nem tudom hirtelen mihez kezdenek az eletemmel. Rokonjaim sincsenek. Mindenki msik városban. Es meg itt vannak rzek a pszichés dolgok. Baratom pedig allandoan a sajat erdeklodesi korerol, a jatekokrol beszel, és nen veszi eszre, hogy problemak vannak koztunk. Mi lenne a legjobb, amit tehetek? Ezerszer beszeltunk ezekrol es egybol ideges lesz, utana mindig megy az ujjal mutogatas, hogy én is ugyanolyan hibas vagyok stb. Sosincs az, hogy nyugodtan le tudnank rendezni, es nem akarna az igazat allandoan bizonyitani. Mar lassan fwlek ezekrol a dolgokrol beszélni. Szerintetekek?