Leírom mi van az exemmel és velem. Adjatok tanácsot. Lenne értelme próbálkozni nála, vagy barom lennék?

30 éves férfi vagyok. Tegnap merő véletlenségből összefutottan az exemmel egy abc-ben, és nagyon felkavart. Sorba álltam, fizettem, és már mentem volna, mikor hallottam a nevem. Utánam állt a sorban, épp ő fizetett. Megvártam, és közben ahogy néztem őt, úgy felugrott a pulzusom, mintha épp sportoltam volna. Együtt mentünk ki, aztán az Astoriáig együtt sétáltunk, ott ő balra, én jobbra. Olyan 20 percet tölthettünk együtt, addig beszélgettünk, nevettünk is sokat. Nagyon szép lett, persze akkor is szép volt, mikor jártunk. De azóta sokkal szebb lett. Akkoriban sovány volt, derékig ért a haja, most karcsú, és rövidebb, frufrus haja van. Nem tudom tegnap óta elfeljteni ezt a találkozást...

Rólunk azt kell tudni, 4 évig voltunk együtt, míg végül ő szakított velem. Nagyon furcsa szakítás volt, a kapcsolatunkban lévő problémákról kezdtünk beszélgetni egy késő éjjelen, és abból lett szakítás, veszekedés nélkül. Másnap mondtam, én nem akarok szakítani, de ő addigra már rég döntött... Számára a beszélgetés óta nem volt remény, külön voltunk. Ő tényleg olyan ember, aki ha egyszer szakít, akkor végleg, és nem csikicsukizik. Átcseréltük a cuccainkat, aztán soha többé nem beszéltünk. Ennek már 3 éve. Sosem felejtettem el őt. 3 éve nem beszéltünk, anno kértem, ne legyen semmilyen kommunikáció, mert fáj.

Talán ennyi idő távlatából máshogy látja. Talán nyitott lenne randizni, aztán majd meglátjuk. De mi van, ha próbálkozok nála, és elküld? Baromnak fogok tűnni, hogy 3 év után próbálkozok még mindig, csak mert összefutottunk... De emlékszem, mik voltak a hibák, és tennék róla, hogy ezúttal ne legyenek... Képzeljétek, akkora barom vagyok, a 4 év alatt egyszer sem adtam neki virágok, soha, pedig szeretett volna kapni. Nagyon bánom. De ezt csak érdekésségből irom, nem ez miatt szakított.