Nem tudom hogy lépjek vagy inkább jobb így?

Szóval a lényeg hogy van ez a lány az életemben és már ismerem mióta az eszemet tudom. Kisgyerek korunkban folyton össze jártunk játszani majd az iskolai évek alatt eltávolodtunk. Az idők alatt úgy érzem hogy bele szerettem. Azóta évek teltek el és dolgozom rajta hogy tényleg közel kerüljek hozzá de kevésszer találkozunk és még annál is kevesebbet vagyunk csak ketten. Viszont mikor csak kettesben vagyunk akkor rajta is észre veszek egy enyhe feszültséget bár sokkal szabadabbnak is tűnik mint tömegben. Továbbá van egy bizonyos nézése amit olykor rám szegez, analitikus tekintet lágy mosollyal. Egy ideje elkezdtem non verbálisan közölni vele a dolgot hogy elkerüljem a kellemetlenségeket, különben sem vagyok jó a szavakkal. Egy felbátorodott pillanatomban elköszönéskor megpaskoltam a fenekét amire válaszolt egy széles meglepett mosollyal hogy: "Héj az az enyém!" Ez aztán odáig fejlődött hogy mikor köszönésként megölel akkor én vagy megmarkolom vagy megpaskolom a fenekét. Úgy tűnik hogy nem zavarja és már mintha számítana rá, nem említette hogy ne csináljam és nem is hagyta abba a kissé szoros öleléseket. Pedig neki ami a szívén az a száján is. Most úgy folytatnám a dolgot hogy megpróbálom rávenni hogy nyugodtan dőljön a vállamra mikor mellettem űl (régen csinálta) és talán megpróbálok csókot lopni tőle mikor nem számít rá, bár az lehet hogy túl sok lenne egyszerre? A baj az hogy az ő szülei és az én szüleim nagyon közeli kapcsolatot ápolnak, születésnapokat és egyéb ünnepeket együtt töltünk velük, én pedig nem szeretném hogy elrontsak valamit és kellemetlen legyen minden ilyen összejövetel. Ebben a dologban teljesen iránytalan vagyok, borzalmas ember ismerő vagyok és nem tudom hogy ő viszont érzi-e azt mint én. Örülnék tapasztalt válaszadóknak.