Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Láttad már meg magad másban?
Voltál már úgy szerelmes-felnőtt fejjel-hogy egy idő után a vonásait magadon láttad?
Én most egy szakításon vagyok túl, és bár csak 4 hónapig tartott, döbbenten tapasztalom, hogy sokszor az ő szeme néz vissza a tükörből.
Nem, nem vagyok beteg vagy ilyesmi, de külsőre teljesen különbözőek vagyunk, mégis néha összeugrik a gyomrom ha látom egy-egy mozdulatunk, mimikánk, és a szemünkben a szomorúság milyen egyforma.
Belenézek a tükörbe és az ő szemeit látom :(
Így még nem voltam senkivel.
Én ugyanebben a cipőben járok kedves kérdező.
Bár nálunk az arc arányai nagyon hasonlóak, annak ellenére hogy teljesen különbözik is.
S igen, valahogy néhány pillantásunk egyezik.
Nekem volt egy időszak, hogy reggel felkelve, jóformán őt láttam visszanézni a tükörből, picit ijesztő, picit “ébresztő”.
Ilyesmi nem lehet véletlenül én úgy gondolom... Én hiszek abban hogy a lélek antrogün, vagyis nemtelen, csak a földi megszületésünkkor, férfivé és nővé válik, hiszen ez egy duálisan működő világ, éjjel, nappal, dél, észak, tudatos, tudattalan, objektív, szubjektív, rossz, jó. Tehát minden létezőnek egy annak megfelelő ellentét párja van, ez a rendje és harmóniája a világnak. Így hiszem ha ilyen és ehhez hasonló hasonlóságokkal találkozunk, nem szabad elmenni mellette, vagy nem szabad hagyni elmenni, mert ha nem is értjük még a szerelem működését, ideje volna megbízni benne.
Miért lett vége?
Ú 12-es könnyeket csaltál most a szemembe.
Nagyon azt írtad le, amit érzek. Ez a legszomorúbb benne.
Én úgy hiszem, hogy igenis akik nyomot hagynak bennünk, okkal léptek az életünkben, és mi már "ismertük egymást".
Ezt nem tudom ennél érthetőbben leírni, de szerintem neked nem kínai.
Pont így ahogy írod. Mikor hirtelen meglátom őt. És én már jócskán felnőtt vagyok, nem holmi kamasz képzelgés. Ő életemben az első így, ilyen érzésekkel.
De az arca is ilyen volt kezdetektől. Hogy csak néztem és azon gondolkodtam, hogy ha engem megkér valaki rajzoljak vkit aki tökéletes lenne, hát ő lenne. Számomra
Nem lehet folytatása. Ezer okból, sajnos nem írhatom le. De ez is benne van, minden életkörülményünk más. Megismerkedtünk és a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy mi találkoztunk. És csak megsebeztük egymást....
Oh... Sajnálom.... Szépen írsz róla....
Gyengéd érzéseknek tűnnek.
A szerelem és a szeretet, sőt szerintem még a fizikai vonzalom is ide tartozik, ezek mindig meg fognak sebezni, valamilyen úton módon, mert ilyenkor egyszerűen sebezhetőkké válunk. Épp a gyengédségek miatt, amiket ezek az érzések képesek kiváltani belőlünk. Ilyenkor az őszinte, hittel és bizalommal teli belső gyermekeitek, a lényetek esszenciája találkozik. Es amikor azt mondják emberek egy ilyen találkozásra, hogy illúzió, hát az a kedvencem.
Mert az a helyzet hogy épp az lenne az igazság, nem amikor a hétköznapi dolgaidat csinálod. Az az illúzió! Amikor a pároddal vagy teljes boldogságban és szerelemben, na az az igazság. És ezt egy bölcs embertől tanultam; “A boldogság nagyobb igazság, mint a tudomány és az örökké való.”
Amikor már szinte kínoz, innen lehet tudni, hogy igazi.
Ha dolgotok van és boldoggá tudtátok tenni egymást, biztosan úgy rendezi az élet, hogy még találkozzatok. Ez törvényszerűség.
Mindenesetre azt olvasom ki a soraidból, hogy nem tudtad elengedni őt.
Mivel sebeztétek meg egymást?
Áldás és minden jót!
azzal sebeztük meg egymást, ő engem biztosan, hogy nem jókor találkoztunk.
Nem, valóban még nem engedtem el, de érdekes mindig úgy rendezi az élet, hogy mikor épp nem gondolok rá, valami mindig emlékeztet. Egy dal, egy jel, bármi.
Nem képzelek ilyeneket, ennél racionálisabb vagyok, de én is úgy gondolom, hogy ha még valóban van dolgunk egymással találkozni fogunk.
Köszönöm szépen, hogy írtál
Te jó ég!
Ugyanebben vagyok. Hahahhaha
Teljesen.
Kedvencem hogy felhívtak postai értesítő miatt - sosem tettek ilyet azelőtt - és az illető az ő nevével mutatkozott be. Persze nevetni kezdtem és a segítőkész illető nem értette min nevetek, ezer bocsánatot kellett kérnem, de megmagyarázni sem akartam, félve hülyének néznének.
És ezt mind akkor amikor eldöntöttem, hogy soha többet nem találkozom vele. Állandóan ez van... állandóan.
Vicces...
Hogy érted hogy nem jókor találkoztatok? Túl fiatal? Túl öreg?
Azt hittem minden időben van....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!