Elkerülő kötődésű nők! Mi a jó hozzáállás felétek? Ami nem "ijesztő", vagy sok számotokra. Mit tegyen a másik (ha te is szereted őt) amitől oldódik a félelmetek?

Mivel egy ilyen személytől élőben nem igazán tudom megkérdezni, nem igazán fog választ adni, mert már attól is sebezhetőnek érzi magát, így itt látatlanban kérdezem, itt talán az ilyen típusú személyek választ adnának, mert úgysem ismerjük egymást.

A sztori röviden, hogy elvileg szeret egy nő engem, én is őt, nagyon. Úgymond együtt vagyunk (nem élünk együtt). Teljesen biztos lehet bennem és az érzéseimbe iránta (véleményem szerint legalábbis, mert bem adtam okot arra hogy máshogy higyje, az más ha az ő fejében máshogy mennek át a dolgok). Viszont lelki bajai vannak. Nem egy nebáncsvirág, gyámoltalan nőként kell egyébként elképzelni. Csak sok csalódás érte, valamint gyerekkori elutasítás a szülő részéről, stb., ami a kiindulása ennek az elkerülő, elutasító magatartásnak még a szeretett személy felé is.

Az érdekelne mi a jó megoldás. Akár olyan is adhat tanácsot, aki nem szenved ebben, viszont a párja igen, de elérte nála, hogy az "oldódjon" és ne legyen benne a gát, hogy megtegyen, kimondjon valamit a másiknak.

Ami fontos, itt kölcsönös a szeretet. Szóval nem egyoldalú, így nem az az ok a nőnél, hogy nem tudja én mit érzek.

Köszi ha válaszoltok. Fontos lenne. Bármi vélemény, tanács érdekelne!