Akkor most mi is a helyes hozzáállás? Mert nekem azzal ha jó vagyok másokhoz csak rossz tapasztalatom van!

Olyan ember vagyok/voltam aki a saját érdekeit nézte és azt, hogy neki minnéll jobb legyen. Soha nem voltam egy érzelmes ember, voltak kapcsolataim, de úgy igazán nem voltam szerelmes, de még csak nem is mondanám, hogy szerettem őket. Viszont egyenes embernek gondolom magam és soha nem b...sztam át senkit.

Idén új helyre keveredtem és egy kicsit úgy éreztem, hogy megváltoztam, lett néhány ember akivel megosztottam dolgokat és még segítettem is amiben tudtam. Viszont amire vékképp nem számítottam jött egy lány és beleszerettem. Mindent megtettem volna érte, de egy kis idő után teljesen megváltozott és jóformán úgy kezelt mintha nem is ember lennék, és ráadásul azok akiket a barátaimnak hívtam mind egytől egyig belémtapostak mikor nekem volt problémám. Amég anyagilag és szellemileg erősítettem őket addig kihasználtak, azután meg hátbatámadtak. Bár ezt felfogtam egy tapasztalatnak, de a lányt egyszerűen nem tudom elfelejteni és túltenni magam rajta.

A kérdésem az lenne, hogy végül is jó volt az eddigi hozzáállásom az emberekhez, és nem lehet senkibe sem megbízni és hiába vannak az ember mellett megkell tartani a kellő távolságot?