Rosszul vagyok! Szakítás utáni gyomorgörcs, súlyos szorongás kezelése?

Szia! Nagyon megragadta a figyelmemet a kérdésed, ugyanis én ugyanebben a cipőben járok pontosan, mint te, ugyanezeket érzem (bár mi 23L és 30F), de mi még nem szakítottunk, éppen mosolyszünet van köztünk, ami totál 50-50, hogy szakítás lesz-e belőle vagy sem.

Hasonló okok vannak nálunk is, én talán érzékenyebb lelkű vagyok, jobban igénylem az empátiát és a figyelmet, ellenben a barátom szabadd lelkű és talán az érzelmi intelligenciája az átlagosnál alacsonyabb, kicsit túl anyagi központú gondolkodással.

Dettó ugyanez volt köztünk is, ő valamit csinált/nem csinált/mondott, amivel megbántott, én szóvá tettem neki, hogy rosszul esett, amin ő elkezdett bepörögni, hogy "már megint mi a bajod??", én ettől még idegesebb lettem, hogy semmi megértést, empátiát nem kapok, egyre jobban szabadultak az indulatok stb és hatalmas veszekedések lettek.

Én ezekből azt tapasztaltam (és ez a te esetedben is igaz), hogy senki sem tökéletes, MINDENKINEK vannak hibái és igazából a kérdés az, hogy mennyire tudjátok egymás között jól lekommunikálni, megoldani a felmerülő feszültségeket. Ha te elmondod, hogy ez meg ez nem esett jól, ő meg rajta kiakad és még neki áll feljebb, akkor több oka is lehet ennek. Vagy eleve te sem úgy mondod/kéred valamire, hogy nyugodt vagy, hanem eleve ingerülten szólsz hozzá, amire ingerült reakciót kapsz válaszul. Vagy ő nem tudja megérteni, hogy miért esik az rosszul, ami és ő ebből csak azt látja, hogy "ennek a nőnek megint van valami baja". Továbbá az is teljesen érthető, hogy valamire megkérted (amin egyébként marha egyszerű lenne változtatni), de ő valamiért nem hajlandó rá és ez téged jogosan akaszt ki.

Én azt gondolom, nincs olyan, hogy csak az egyik, vagy a másik hibája egy kapcsolat tönkremenetele. Mindig lesznek konfliktusok a kapcsolatban és ez NEM PROBLÉMA. A legfontosabb kérdés, hogy ezeket meg tudjátok-e oldani KÖZÖSEN, illetve, hogy meg tudjátok-e ÉRTENI A MÁSIKAT. Egy konfliktushelyzet feloldásához elkerülhetetlen a megértés, hogyha nézeteltérésetek akad, tudjátok, kinél mi váltotta ki az indulatokat, kinek mi volt pontosan a zavaró az adott helyzetben. Ha sikerül megérteni egymás álláspontját, és ezt jól le is tudjátok kommunikálni, akkor könnyen lehet változtatni. Ugyanakkor aznem működik, hogy csak az egyik fél változik, úgymond egyedül kapálózik a kapcsolat után, a másik pedig sz@rik bele. Ha fontos mindkettőtöknek a kapcsolat, akkor egymást támogatva, KÖZÖSEN kell változni, és nem mindig csak a másikra mutogatni, hogy "én mindent jól csinálok, a másik a hülye".

Szóval összegezve, én azt látom rajta, te kész vagy változtatni, te beismerted a hibáid, törekszel a javításra, ugyanakkor valamiért a párod (exed?) ettől totál elzárkózik és az ő hibáit nem ismeri be, hanem az egészt rád keni...

Elhiszem, hogy rosszul érzed most magad. Mondom, ugyanebben a cipőben járok én is, ha gondolod, privátban beszélgethetünk, talán jót tenne mindkettőnknek, ha ki tudnánk írni magunkból ezeket a dolgokat, ráadásl olyannak, aki jelen helyzetben ugyanabban a szituban van.

Na jó, először is foglalkozzal onmagaddal, fektess onmagadba.

Nem tudom, ki az aki pl az ilyen beszédet eltűri, de ez közel se normális. Viccesnek se éppen nevezhető.

Szerintem gyaszold meg a kapcsolatot, enged el, és epitsd fel önmagad.

Amúgy pedig 29vagy, nem 89, hogy le kéne már mondanod most a családról..

Rövidke idézet a kérdésedből: "...pedig ez mélyen benne van, a szüleitől tudom."

Igen, benne van a génjeiben! Ha eddig nem változott, ennyi erőlködésed (figyelmeztetésed) ellenére, ráadásul nem is keres, akkor ne ragaszkodj hozzá egy percig sem. Elég fiatal vagy ahhoz, hogy élvezd a párkapcsolatot is, de valaki mással.