Melyiket választanatok? Egyedüllét vagy új esély valaki mással?

Több hónapig tartó szenvedés után nem rég a szakítás mellett döntöttünk a barátommal, mert nem tudtuk rendbehozni a kapcsolatunkat. Nagyon nehéz volt kimondani, hogy vége, mert mindketten nagyon komolyan vettük a kapcsolatunkat. Biztosak voltunk benne, hogy megtalaltuk azt, akivel le akarjuk élni az életünket.

De valami megváltozott és nem tudtuk helyrehozni. Engem ez rettenetesen megviselt, mert senkiben nem tudtam még így megbízni és előtte nem is volt ilyen hosszú kapcsolatom. Most tényleg úgy érzem, mimtha meghalt volna valaki és csak arra tudtam gondolni, hogy egyedül akarok lenni és gyászolni. Az ismerkedés gondolatától is összesszorult a gyomrom, hallani sem akartam férfiakról meg randizasrol, elterveztem, hogy minimum 3 évig egyedül akarok lenni, helyrejonni, újra megtalalni önmagamat, újra bízni magamban, mert a volt barátom mellett teljesen elvesztettem az önbizalmamat, elfelejtettem, hogy milyen nőnek lenni.

Aztán 1-2 hete történt valami. Besetalt a munkahelyemre egy új kolléga, akitől az egész elcs*szett életem a feje tetejére állt. Olyan vonzalmat érzek, mint talán még soha. Én alapból nem vagyok egy szerelmes típus, nincsenek fellangolasok az életemben, inkább józan vagyok a párvalasztasban is, most meg nem tudok aludni éjszaka, ő jár az eszembe folyamatosan, enni sem tudok, pedig az utóbbi gyötrő hónapokban minden szorongasomat evéssel próbáltam feloldani. Ilyet megközelítőleg sem éreztem az exem iránt soha. És talán könnyebb lenne, ha tudnám, hogy ez csak egyoldalú a részemről, csak plátói vonzalom, de ez a férfi folyamatosan keresi a társaságomat, direkt előre engem kér maga mellé a főnökömtől, egyfolytában kérdez mindenről, ami velem kapcsolatos. Úgy érzem, mintha kölcsönös lenne, amit én érzek, de közben meg kételkedem, nem merem elhinni, hogy tetszem neki, hiszen a volt barátom mindig rideg volt velem, fizikailag alig közeledett, az utolsó hónapokban már hozzám sem ért, de előtte is nagyon ritkán volt köztünk intimitás, részben ezért is futott zátonyra a kapcsolatunk. Mert mellette elfelejtettem, hogy milyen érzés nőnek lenni, sőt a saját vágyaimat is elfolytottam, most meg mintha atomrobbabas történt volna a testemben. Alig tudok megmaradni emellett a férfi mellett, de ha meg távol van, akkor hiányzik.

Közben pedig folyamatosan munkál bennem a gyász, a tovabblepes miatti fájdalom. Annyi érzés van bennem, hogy szétrobbanok. Nem tudom, hogy mit tegyek, nekem egyedül kellene lennem most, ez így helyes. Nem beleugrani egy újabb kapcsolatba, vagy ki tudja mibe?

Mit kellene tennem? Hatarolodjak el ettől az embertől? Vagy hagyjam, hogy történjenek a dolgok?

Igazából nem akarom, hogy a munkahelyem a magánéletem szintereve válna, de nem tudom, hogy hogyan tartsam magamat, hogy hhogyan álljak ellen?