5 év után nyűgnek érzem? Mi a gond velem?

Egy sráccal 5 éve tart kisebb-nagyobb szünetekkel közöttünk egy macska és egér játék. Hol ő szaladt utánam, hol én utána, de semmi nem történt soha pár csókon kívül (azok is ittasan). Voltak szünetek, volt, hogy eltelt úgy fél év is, hogy nem beszéltünk. Közben neki két komolyabb kapcsolata is volt...

Én nagyon hamar belezúgtam, de akkor még csak 17 éves voltam. Most 22 vagyok, az akkori énemhez képest felnőttem, az életem, élethelyzetem is sokat változott. Ha 17-18 évesen összejöttem volna vele, akkor valószínűleg lesném minden mondatát, mozdulatát. De mióta egyetemre járok, sokkal magabiztosabb lettem és tudom, hogy magamat kell a legjobban szeretnem és becsülnöm. Ez meg neki nem tetszik... Mindig azzal jön, hogy régen nem ilyen voltam és hogy "fennhordom az orrom". Azért, mert eltűnik szó nélkül egy hétre, és 5-6 reakció nélküli üzenet, hívás után nem zaklatom. Vagy mert ha azt mondja, hogy nincs kedve eljönni hozzám, akkor elfogadom és annyit mondok, hogy jól van, ha nem akar, nem kell. És hogy nekem akkor mondani kéne, hogy megyek én, vagy kérlelni egy kicsit, hátha úgy jönne. De én meg úgy érzem, hogy nem kell könyörögnöm senkinek a figyelméért, meg ha nincs kedve jönni, miért rimánkodjak neki egy fél napot?

2 hónapja vagyunk együtt, de sokszor úgy érzem, hogy én kiöregedtem már ezekből a játszmázásokból, taktikázásokból. 22 és 23 évesek vagyunk, nem 15-16.

Amikor összejöttünk, azt hittem, hogy most minden a helyére kerül, boldogok leszünk, de nem ezt érzem.