Butaság lenne ráírni?

Az elején minden jól alakult a pasival, aztán egyre inkább átment lehetetlenbe az hogy legyen köztünk bármi is a távolság miatt.

Már több mint fél éve a tudtomra adta hogy a távolság miatt nem lehet közöttünk kapcsolat, de valahogy ez alatt az idő alatt mindig valahogy visszatértünk egymáshoz.

Megpróbáltam elfogadni, kiadni magamból az érzelmeimet mindenféle kreatív dologban, ami nekem segített eddig mindig de most nem segített egyáltalán.

Nem vagyok kapcsolat függő, nem ő az első nagy szerelmem, viszont már több mint fél éve próbálom elfelejteni, de nem megy sehogyan, lelkileg pedig nem találok vissza magamhoz.Ilyen még sosem volt, persze nem csak a szerelem miatt, hanem sok egyéb más ok miatt is.

Ez alatt az idő alatt mások felé is nyitottam és volt is egy kapcsolatom, viszont ennek hamar vége is lett, mert nem éreztem azt amit kellett volna.

Direkt nem nézegettem az üzeneteket, tehát próbáltam minél inkább úgy csinálni hogy ne beszélgessünk és hogy kikerüljem az olyan dolgokat amik akadályozhatnak abban hogy elfelejtsem.

Megannyiszor is próbáltam már kibeszélni a baráti körömben a gondoltaimat, az érzelmeimet és még ez sem hatott.

Most egy hónapja nem beszéltünk, de én szeretnék vele beszélni.

Még ha tudom is hogy jelen esetben a távolság miatt nem lehet semmi, úgy gondolom hogy addig beszélgetni nem lenne bűn, aztán idővel pedig meglátnánk merre és hogy hogyan halad a dolog.

Még mindig úgy érzem hogy nem vagyok számára közömbös, de tényleg nem tudom hogy ez a gondolat butaság lenne-e.