Lehet úgy élni boldogan, hogy nincs senkid, se barátod/barátnőd, se férjed/feleséged?

tipustol fugg, issmerek olyat, aki teljesen jol elvan igy, a karrierjere koncentral, utazik, eljar ide-oda. nem hianyzik neki a szex es jol elvan pasik nelkul is.

en is jol elvagyok, nincs kenyszerem arra, h allandoan egy ferfi szajaban logjak, nagyon regota nincs mar komoly kapcsolatom. de nekem mondjuk mar hianyzik valaki, sokkal egyszerubb lenne az elet, ha nem kene idetlen tarskeresokrol idetlen ferfiakkal randizgatnom, hogy hatha valaki normalis lesz vegre mar. ido- es enegiapazarlas, de mondjuk nekem a szex is hianyzik, szoval muszaj.

szoval tipusfuggo, ha soha nem volt meg senkid es van sok mas, ami lekoti a figyelmed, lehet. de szerintem az emberek tobbsegenek egy ido utan azert elkezd hianyozni egy tars.

Simán. Nem attól vagyok boldog, hogy van vagy sincs barátnőm.

Teljes életet tudok egyedül is élni, van családom, barátok, karrier, hobbijaim a színháztól az utazáson át a sportig, és ezekben elég sok örömöt találok.

Sosem értettem azokat, akik közik, hogy ők majd akkor élnek, ha lesz valakijük. Persze, az, hogy normális életed van, nem jelenti, hogy párod is lesz, de az egyedüllétet is könnyebb elviselni, ha nem búvalb'szott vagy.

Ennyire egyszerű