Ezek alapján szerintetek mennyi esélyem lehet az elvontabb, "művészlányoknál"? Mi keresnek az ilyen lányok?

Mesélnél még ezekről az "elvont művészlányokról"?

Nekem itt valami bűzlik. Aki művészeket ismerek, azokból összesen 1 lány ilyen. De őt a szülei pénzelik.

Kicsit elvont művészlányként (elég fura fogalom, nem ártana konkretizálnod, mert hidd el, mindenki egy kicsit másképp értelmezi) szerintem az a probléma, hogy van egy idealizált képed rólu(n)k, és tulajdonképpen abba szeretsz bele, és nem az adott lányba. Legalábbis kétlem, hogy több lányba is beleszerettél, akik mind művészek voltak. Vonzó tulajdonság tud lenni, de önmagában (szerintem) nem elég a szerelemhez. Ez csak egy dolog, és emellett van még rengeteg más is. Például a művészetek mellett nagyon szeretek utazni és sportolni. Hiába lenne meg valakivel a közös vonal a művészetek terén, ha ki se akarna mozdulni a négy fal közül. Szóval elsősorban az a tanácsom, hogy valóban ismerd meg az adott lányt és ne állj le ott, hogy valamilyen művész.

Alapvetően mindenki a hasonlót keresi és ez itt sincs másképp. Nekem már gyerekkorom óta egy ugyanolyan "elvont művészlélek" volt az ideál, mint amilyennek magamat tartottam, mert úgy gondoltam, hogy sokkal jobban megértene. A mai napig úgy gondolom, hogy egy stabil kapcsolat egyik alappillére a közös hobbik és érdeklődések. Nyilván nem azt várjuk, hogy a másik legyen a reinkarnálódott John Keats vagy Salvador Dali, de legalább érdeklődjön azok iránt, amik iránt mi és ne húzza a száját, ha mondjuk múzeumba megyünk. Egyébként szerintem ez mindenkire igaz, egy olyan srác, akinek élete a sport és a mozgás is szívesebben jön össze olyannal, aki ugyanígy érez, ne adj' isten ugyanazokat a sportokat szeretik.

Visszatérve a gyerekkori ideálomra, a jelenlegi barátommal két éve vagyunk együtt, jövőre tervezzük az összeköltözést. Mindkettőnket érdekel mindenféle művészet, de én irodalommal és filmezéssel foglalkozok, míg ő zenével és rajzolással. Nem azért jöttünk össze egymással, mert űzzük ezeket a dolgokat, sőt, én csak a második randin hoztam elő, hogy amúgy írok, ő pedig csak ezután mutatott saját szerzeményt (ilyen téren elég szégyenlősek vagyunk). Nagyon sokat hozzátett a kapcsolatunkhoz és jobban kiegészítjük egymást, hiszen ahogy én egy verset négyszer újraolvasok, mert annyira megfog, úgy ő egy dallamot négyszer visszajátszik, mert annyira megragadja. Szerintem ilyenkor a dolgok átérzése, ami igazán fontos.

Az általad említett társadalmi osztályból származom, de hidd el, ennek semmi köze ahhoz, hogy szeretem és csinálom ezeket a művészeti ágakat. Az írás például teljesen ingyenes, amíg nem jelentkezel egy pályázatra vagy keresel fel egy kiadót. Ezeknél az árak elég széles skálán mozognak, de még így is olcsóbbak, mint például akár a gaming, amit a bátyám csinál (új berendezések, új játékok, stb). Nyilván a művészeti ágak között is vannak különbségek, mert míg maga az írás kvázi ingyenes, addig egy zenésznek kell hangszert szereznie, bár amennyire én tudom, vannak kölcsönzők. Az egyik legjobb barátnőm például nagyon szépen rajzol és fest, de elég rossz körülmények közül származik (szegény család, szülő korai halála), de ennek ellenére ugyanúgy űzi ezt a szenvedélyét. Hallottam egy olyan mondást, hogy mindig arra van pénz, amit szeretnél. Kicsit túlzónak gondolom, de tagadhatatlanul van valóság tartalma.

Valamelyiknél lenne esélyed, valamelyiknél nem, valamint nem mindenki ugyanazt a jellemet keresi. Ne görcsölj rá a témára és ne általánosíts, valamint legyél nyitott új emberekre és lehetőségre. Ennyit tudok biztosan tanácsolni.

24/L

#3

Ő nem azért olyan, mert művész, hanem mert újgazdag családja van és elkényeztették.

hát, őszintén, nagyon sok sikert kívánok hozzánk és szeretettel ajánlom a Meg egy Cukorka zenekar “momés lány” c. számát :D

röviden: engedd, hogy szabadok lehessünk, akkor forduljunk magunkba és fessünk/írjunk/zenéljünk amikor mi szeretnénk, hogy ne érezzünk téged túl elérhetőnek, ne akarj minket megmenteni a mentális magánzárkánktól és bár legyezgeti az ember hiúságát, ha csodálják, nem kell túlmisztifikálni ezt a művész dolgot.

19 “elvontabb művészlány”

Azt gondolom, hogy az elvont művészlány kategória olyan értelemben tág, hogy az elvontság alatt egyedi látásmódot, a művészlány alatt meg alkotószellemet értve, ennek több archetípusa is megjelenhet. Művészalkat-e például az, aki irodalom/filmkritikát ír? Vagy a hagyományos értelemben vett, művészetet primer módon, popkultúrától eltérően művelő emberekről van szó?

Azt gondolom, általános igény nincsen, bizonyára vannak olyan lányok, akiknek imponáló lehet az, hogy stabil egzisztenciát teremtesz, úgy, hogy értékeled az ő munkásságukat, míg más számára ez taszító lehet, hisz például elvből elítéli az anyagiasságot. (Bocsásd meg durva általánosításom, csak a kérdésed célját nemigen értem, bár válaszolni kedvem volt rá.)

Üdv, 21/L

Simán lehetne, miért is ne? De az fontos, hogy valóban meg akard őket ismerni és ne csak az tetsszen, amit magadban megideologizáltál. Hiszen művész és művész között is óriási különbségek tudnak lenni.

Pl.: ha én 12 évig rajzsuliba jártam és folyton olvasok, akkor elvont művészlánynak számítok? :D Mert bölcsésznek meg nem tanultam, sőt, közgazdász diplomám van. :P Mondjuk, akik ismernek tudják, hogy elvont és fura nőszemély vagyok attól függetlenül, hogy egyben analitikus is. Ezek nem zárják ki egymást, tehát a biztonság, az anyagi dolgok érdekelhetnek egy művészt is. :)

23/L