Szerettetek már hálátlan embert? Akiért mindent megtettetek,és mégis semmibe vett minden áldozatot,jó tettet?

Én inkàbb a belefeccölt időt sajnàltam utólag, de ugye kinek mi a fontos.

Áldozatot tettél, áldozat lettél. Aki így éli meg a cselekedeteit: magyarán magátólnem szívesen tette, de megtette, mert vmi ellenszolgaltatast kapott érte), az így jár. Ráadásul ezek az "áldozatos" emberek emberileg elviselhetetlenek, passziv-agresszívek. Soha nem lesz normális kapcsolatod, amíg meg nem valtoztatod a hozzáállásod.

Erről anyósom jut eszembe. Ő az a tipikus mártír, áldozat. Hogy ő egész életében mosott, főzött, ellátta a gyerekeket, kertet, állatokat, aztán a férje meg elhagyta. Könyörgöm, én is misok, főzök stb. stb., de ha a férjem elhagy ennek semmi köze hozzá. Azért csinalom, mert ezt ajarom csinálni. De ha mint nő, de legfőképp ember nem vagyok szerethető, nem jó velem lenni, akkor basszhatom, h kidolgoztam a belemet. Egy ember nem ettől szerethető. Es főleg ne ettől varja, h szeressék, sőt követelje.