Van egy fiu aki tetszik, egyik barátnőmön keresztül ismertem meg.Csak egyszer talalkoztam vele de nagyon rendes srácnak tűnik,rengeteg közös van bennünk. Viszont eléggé "rosszfiús életet él. Hanyagolnom kéne?

Ez ne érdekeljen. Ha rendes, akkor nincs gond. Amíg te vagy neki az első (a későbbiek során), és nem a fű, addig légy boldog és szeretve. Találkozz vele többször, vagy beszélgessetek neten, hogy megismerd a személyiségét!

Lehetséges, hogy kiderül ez alapján valami.

"füves cigirol képet, a profilképe is egy nagyobb fű darabbal a kezébe van, valamint multkor egy olyan videót rakott ki amiben egy pisztollyal lövöldözött."

És mi kettőtökben a közös első látásra, úgy, amúgy?!

A füves cigi, vagy lövöldözés?

Ez kamu, ugye?

Mert komolynak nagyon durva.

A srác hagyján.

De hogy képes vagy kitenni egy ilyen ostobaságot.

2-es!

Miért nem könyvekkel, zenével, sporttal, kirándulással, hasonló egyebekkel akarja felhívni magára a figyelmet?

Aki ilyen kölökkel szóba áll, az liba.

#4.Mert azt tapasztalja a környezetében, hogy ezek a dolgok figyelmet/tiszteletet/elismerést váltanak ki, s mintegy vértként használja a gyenge lábakon álló énképe védelmében, mint a többi, hasonló, valószínűleg csonka családból, vagy elhanyagoló szülőktől származó gyerek.

Mire utal a fű?

Valamiért ez a srác szorong, nem tudja kezelni a feszültségeit, és ez egy nagyon kézenfekvő megoldás azok átmeneti oldására. Mivel a konfliktuskezelő, feszültségoldó, helyzetfelismerő tulajdonságokat jó esetben apánkról mintázzuk fiúként, így feltételezhető, hogy az apa vagy nincs jelen az életében, vagy jelen van, de jobb lenne ha nem lenne jelen. Mindenképpen érzékelhető, hogy a srác nívótlan, értéktelen, primitív mintákat követ, és azzal azonosítja a férfias viselkedést. Itt egy óriási felelőssége lenne a társadalomnak, kifejtem miért gondolom ezt. Ugyebár minden átlag fiú életében eljön a pont teenagerként, hogy szembekerül a saját apaképével valamilyen formában, vagy nyíltan, vagy öntudatlanul, de a lufi kipukkan, az apabálvány megdől, és ilyenkor jön a második mintakeresési korszak, aminek eredményei a tinibálványok. Ekkor ragasztja tele az ilyen gyerek a szobája falát mindenféle poszterrel az imádott új bálványokról. És itt van a társadalmi felelősség, de inkább felelőtlenség szerepe, ugyanis a leghatékonyabb ilyen mintaközvetítő közeg a zeneipar, és jól nézd meg kik a leghallgatottabb előadok a fő platformokon. Például sixnine rapper, aki generál százmilliós megtekintéseket, de semmilyen értéket nem közvetít, csak egyenes utat a szellemi elcsökevényesedés felé, erőszakot, drogot, "mindent szabad csinálni" élményt. Egy gyenge lábakon álló énképpel rendelkező ember az programozható, és szivacsként szívja magába az ilyen közvetített anyagot, majd azonosul vele. Ehhez például a hangok, tehát a zene egy nagyon jó eszköz. Most tekintsünk el attól, hogy van-e emögött bármilyen tudatos, irányított társadalmat célzó romboló hatás bármilyen érdekek képviseletében, a tények akkor is tények, és a jelenség valódi, megfigyelhető, teljesen nyilvánvaló.

Ezen a ponton megkérdőjelezhető az oly nagyra tartott emberi intelligencia.

Ugyanis az állatvilágban mindig a legrátermettebbet követik a fajtársai....

CSAK az ember képes egy HÜLYÉT követni.

Egyébként ez megihletett, nem vagyok nagy költő, de örömömet leltem benne:

Designer nemzedékem!

Kábelfüggetlen, megosztott wi-fiak...

A szívből a szót meg nem halljátok, zajon nőttök, nem zenéken.

Megteremtettek nektek egy érték-trendet, a szemetekre terítették,

hogy ne lássátok miért jelent a mérték rendet...

Na de térjünk vissza a lényeghez.

Az ember személyisége annak fejlettségi szintjétől függően lehet önmagára veszélyes. A fejletlen, bizonytalan lények rendszerint analóg módon, bizonyos az állatvilágban megfigyelhető túlélési stratégiákat fejlesztenek ki, ilyenkor megjelenik a kollektív ego, a rajtudat. Például vannak olyan halfajok, aminek egyedei képesek egyébként lenyűgöző módon teljesen együtt mozogni, és elriasztják a cápákat azzal, hogy rajba tömörülve egy nagyobb ragadozónak adják ki magukat, felveszik annak alakját, mozgását, és tökéletesen megvalósítják.

Nagyjából ez történik az embereknél is. Félelem - rajtudat - tömörülés - támadás.

Ugyanis minden agresszió mögött félelmet találsz valamilyen formában. Sixnine, Badr Hari (pedig képzett kűzdősportoló), stb, ugyanaz a séma...

Rettegnek, hogy gyengének látszanak, ezért erőszakkal kompenzálnak, semmi több nincs benne.

És valamiért ezt tévesen erőnek értelmezik, pedig a valódi ERŐ ettől igencsak távol áll.:)

Nos, így látom én.