Elérték a szüleim, hogy szakítsunk?

A szüleim 4 éve, mióta megismertem a barátomat, ki nem állhatják. Egyetlen oka van. 10 évvel idősebb, mindene megvan, és úgy gondolják, hogy nem hagyna tanulni (a diplomám most kapom majd meg, de lehetne tovább tanulni).

Nem akarom részletezni. A lényeg, hogy csontsoványra fogytam, vashiányos lettem az örökös piszkálás miatt. Odáig fajultak a dolgok, hogy ő nem jöhetett hozzám egyáltalán, csak én hozzá.

Van egy csoporttársam, aki mostanában különösen sokat jött hozzám. Tudtam, hogy többet érez irántam, ezért mondtam neki, hogy csak a suli miatt találkozunk. Anyám ezeket a "találkozásokat" a barátom orra alá dörgölte mikor találkoztak 2 hónapja, azt mondta, hogy "majdcsak túllép rajtad a lányom". Tehát keverte a sz.rt. Rengetegszer összevesztünk a barátommal, majd egyszer annyira, hogy egy hétig nem hívott (én sem őt!) Egyik nap nálunk volt a csoporttársam és elvittük a kutyámat sétálni. Tudott arról, hogyan állunk a barátommal. Mikor visszaértünk, megcsókolt. Nem tudom hogyan történt. Azonnal megmondtam, hogy menjen el, többet nem találkozunk semmilyen ügyben.

A barátommal azóta kibékültünk. De ez nagyon bánt. El akarom mondani neki. De hogyan? Borzalmas élmény volt. Én a barátommal voltam először mindenhogyan, soha még csak más kezét sem fogtam. Pont ettől fél, hogy majd ki akarom próbálni mással.

De 1. nem kíváncsi voltam, hanem kiborultam 2. nemcsak hogy nem volt jó, borzalmas volt. De ő ezt meg sem fogja hallani, ott fog leragadni, hogy csókolóztam valaki mással.

Ti megbocsátanátok? 4 éve állandó feszültségben vagyok, az nem számít? 4 éve a kapcsolatunk miatt kínlódok itthon.

22/N