Tapasztaltabb nők, ti hogyan látjátok ezt?

A fő kérdés hogy velem van e a hiba és változnom/változtatnom kell magamon vagy maradjak olyan amilyen.

Nálam az igazi "csajozás" eléggé későn jött el azaz kb 20 éves voltam amikor berobbant azelött maximum probálkoztam de nem igazán keltettem fel a lányok figyelmét. (jófiú voltam aki egy rossz helyről jött) Azután jött egy imidzsváltás és 20 évesen minden megváltozott olyan szinten hogy ... :) azaz az ellentéte lettem( mivel a külsőmmel sosem volt baj igy tudtam hogy nyilván belül kell változnom).

20-30 éves koromig elpusztithatattlan voltam 1-1 kisebb nagyobb kapcsolattal de senkinek sem kivánom az akkori magam mert azon kivül hogy varázsolni tudtam kb csak fájdalmat adtam ha lelki részét nézzük. Pornostudiókban dolgoztam , webcam studiókban dolgoztam, arról szóltak az éveim hogy egyiknap ezzel másiknap azzal és 28 éves koromra eljött az idő hogy megáljak a kiégés szó kevés erre, szeretet éhes lettem (szerintem voltam is) összeismerkedtem egy lánnyal akivel minden jó volt és szép (ez a lány csak töredéket láttot a régi énemből azaz csak hallotta hogy ezt azt amazt csináltam. Családot terveztünk és születet egy gyerekünk, na az a pont nálam volt az a jel hogy az hogy "ÉN" az megszünt és "ŐK lettek" tehát ő értük megérte bármi beválallnom , a szabadidőmet csak velük akartam tőlteni , éreztem hogy ezt kell tennem és jó volt.

Viszont ezt a volt párom nem igy látta ahogy én változtam és felfogtam hogy apa leszek vagyok ő úgy távolodott el tőllem , minél jobban szerettem ő annál jobban rugott belém és ez addig ment ameddig én birtam (évekről beszélünk) azaz kb a közelmúltig. A kapcsolatom teljesen tünkrement, a családomat elveszitettem (családképet) mert meg kellet hoznom egy döntést mert ha tovább csinálnom teljesen tönkremegyek.

Elrontani biztosan elrontottam valamit persze az is benne van hogy megunt.

A kérdésem az hogy egy olyan nőnek aki gyereket tervez valakivel (nyiván azokra gondolok akik tervezik nemcsak becsúszik) inponáló az ha egy férfi elkezd családcentrikus lenni és onnantól hogy a terhességet megtudja az neki a legfontosabb és a barátnője?

Ez nálam nem erőltetet dolog volt hanem tényleg jött viszont az a bizonyos lány és ezt biztos hogy sok ember ismeri még ha nem is valja be akár elszenvedő akár ő csinálta szóval ez a lány elkezdte élvezni hogy nagyon szépen lassan de tud irányitani, látja a ragaszkodást hozzájuk és benne volt ez a kis "mazochista" énje hogy bármit megtehet velem és elértünk odáig hogy többször elsirtam magam csak mert már nem birtam hogy egy idegennek néz és ha én nem küzdök a kapcsolatért akkor már régen szétmentünk volna, sajnos nem túlzás élvezte... És egy terhes késöbb gyerekes anyáról beszélünk aki nem egyszerű családba nőtt fel apa nélkül, anyjátok is érdekes életvitelt látott és 1 szemernyit sem számit neki hogy a gyereknek apa is kéne. De a legszörnyűbb a szép fokozatos "lelki kinzás" és ennek hatására én már olyan szintekre sülyedtem le mint ha egy kutya lennék, 1 dolog volt a kezembe az hogy elhagyom de ezt elképzelni sem tudtam a gyerekem miatt igy türtem és szánalmas lettem.

A közelmúltban sajnos teljesen összeroppantam. Egyáltalán nem számitott ritkaságnak hogy munka elött vagy után egy erdősebb részen úgy bőgtem mint egy kisgyerek és az is többször előfordult hogy már levegőt alig kaptam és annyira rosszúl lettem hogy nem birtam felkelni és csak pár óra múlva tértem magamhoz (tényleg szánalmas szintre sülyedtem és ha ezt látta is élvezte hogy uralkodhat rajtam).

Ezt a részt viszont nyilván a legtö9bb ember ismeri főleg gondolom kapcsolatokból ha végefele vagytok és te vagy a szenvedő fél és már hónapok óta alig élsz , sirsz russzul vagy egy idő után már nem tudsz többet sirni már képtelen vagy és a szeretet és a csodálat a nő vagy a férfi felé elszáll.

Bennem ez van, teljesen elfogytam és ezen nem tud semmi sem változtatni mert ahogy telik az idő nincs késztetés hogy a gyerek témán kivül bármiért is keressem, sőt egyáltalán nem.

Viszont ő érezhetően közeledi felém és a gyerek nyilván jó ok hogy keressen ő is de mindig több van a mondanivalójában viszont most először érzi hogy én más lettem és az évek őta tartó megszokás hogy én mindig ott vagyok már nincs.

Soha többet nem szeretnék hasonlót átélni és tudom hogy ez nem kivánságműsor de most jön az a rész hogy meg kell értenem magamat és ezért kérdezlek titeket olyan nőket akik gyerekvállalás elött vagy után vannak hogy ez amit én csináltam ez a "család van a középpontban" ezzel ronthattam el valamit?

Sokszor hallok olyat és hallottam hogy mennyi férfi inkább haverozik , focizik és sokkol be ás tünik el amikor otthon kellett volna lenniük, én meg idáig semmi másra nem vágytam csak hogy velük legyek.