Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért várja a barátom, hogy állandóan dicsérjem?
Barmit tesz ertem, azt sokszor viccesen megjegyzi, hogy mennyire jó pasi, hogy megcsinalja.
Olyan érzésem van, mintha nem is értem tenné, hanem azert, hogy utána meg legyen dicserve.
Alapvető dolgokat, pl h elmegy nekem kivaltani egy receptet, nagy dolognak nevezi. Ha en azt mondom, ez természetes, en is megtennem, megsertodik, hogy alabecsulom, es ez elkenyeztetes.
Ilyen jelenséggel sosem találkoztam még, nekem eszem agaba nem jutna, magamat dicserve kiemelni a tettem.
Állandó visszacsatolast var, es ha nem adom meg, halatlan vagyok.
Beszéltem mar vele errol, hogy ez nem normalis, de nem fogja fel, továbbra is azt állítja, hogy velem van a baj. Úgy állít be, mintha az en ertekrendemmel lenne baj, egy kenyes picsat.
Miert nem lehet 1 ev utan úgy segíteni egymasnak, vagy erte menni valahova, hogy nem var erte allandoan koszonetet, nem jegyzi meg, ha veletlen elfelejtem? Tiszta gorcs igy az egesz. Formális.
Mar nem tudom, hogy mondjam neki ezeket, mert raadasdul eleg sertodekeny is. Kar erte, mert ha onzetlenul tenne, nagyon jó ember lehetne.
Egyszerűen nem ertem, egy 34 eves ferfi, hogy nem latja be, hogy gaz, amit csinal.
Persze ő is nagyon megdicser engem sok mindenért, emiatt ugyanazt varja, de nem vagyunk egyformak, nem a tükörkepemmel vagyok.
Ennek ellenere mar igy is csomószor próbálok a kedveben jarni ezzel, pedig kenyelmetlen neha
ahogy azt várod, hogy ő önzetlenül váltsa ki a receptet, te önzetlenül dicsérd meg minden alkalommal.
Vagy ne csináld, ha ez túl fárasztó. Akkor pszichológus és ássatok mélyebbre. ERRE VAN. tényleg. nem csak bolondokat kezelnek, hanem kideríti, hogy ő miért látja így és miért van erre szüksége.
Szüleitől pl ezt látta mindig.
Vagy durván torzult elismerő szavas, akinek kevés önbizalma van.
Gary Chapman: Egymásra hangolva című könyvét ajánlom.
Olvasni nem ciki dolog. Hajrá. Jobb válaszokat kapsz abban a könyvben, mint egy ilyen oldalon, és többet tanulhatsz abból. Konkrétan erről ír, amiről Te kérdezel.
Szeretetnyelvekről van szó.
Sajnos ez hosszabb távon nem lesz jó.
Mert egy idő után, nem fogsz már kérni tőle semmit,mert egyszerűen nem lesz kedved dicséretet mondani.
De most komolyan ez nem normális dolog. Főleg, hogy nem egy huszonéves fiúcska.
Bele kellene érnie egy köszönömmel!
Mindig megkoszonok mindent. Néhányszor fordult elo, hogy elfelejtettem, egyből megjegyzte. Nekem ez rosszul esik,mert ahogy írták is, már nem szívesen kérek, nem jó érzés, ha ertem jön, mert nagyító alatt erzem magam. Elveszik belole a termeszetesseg, mintha egy baratom jonne ertem, nem a parom.
Elvileg mindent megkapott gyerekkoraban, de nem volt elkenyeztetve. Nagyon magabiztosnak tunik, nem vagyok biztos ebben az onbizalom dologban. Mar ezt is mondtam neki amúgy, hogy tegye rendbe az önbizalmat, szerinte azzal semmi gond.
A szeretetnyelve a szavak, nagyon fontosak, éppen ezert próbálok a magam szinten dicserni dedós módjara neha, hogy "ugye vagy, jaj milyen jolesik, hogy ilyen vagy" - ez rohadt fárasztó állandóan. Ha nem teszem, akkor visszakerdez, hogy nekem nem is fontos, hogy ő azt csinalta, nem kulonleges?
Nekem is jólesik, ha megkoszon valamit, es latom, hogy örül, de nem varok ilyen szintu magasztalast, ami számára normális.
Olyan borzasztóan nehezedre esne, ha mindig megköszönnéd ha tesz érted valamit? NEM... képzeld el az, hogy valaki kedves és normális a mai világban sajnos nem természetes... értékelni kell... főleg ha ettől jobban érzi magát a kedves párod.
Annyira sz.rnak és kevésnek érzi magát sok mindenki, még akkor is ha nem mondja, hogy el sem hiszed mennyit jelent sok mindenki 1-2 jó szó. De hát te nem érted, mert hát "nem vagyunk egyformák"..
25
Utolsó, nem latod, amit feljebb írtam?!
Az ne haragudj, de abszurd, hogy mindig figyelek a megkoszonesre, de ha kihagyom veletlen 1x,hogy pl bejott ertem valahova vírus idejen, akkor mar kerdore vagyok vonva!
Egy kapcsolatot egysegkent elek meg, ahol vannak olyan dolgok, amik mar termeszetesek. Nem alabecsulom, csak parok vagyunk, nem ismerosok! Ettol fuggetlenul eleg kene legyen egy koszonom, es az, h orulok neki.
Amit kerdeztem az az, hogy miert hangoztatja egy ferfi saját magarol allandoan, hogy mennyire nyerő,hogy ezt megteszi ertem. Szerinted ettol en hogy erzem ilyenkor magam, mennyire kellemetlen annak, akinek mondják?
Ha segítek, akkor nem fenyezem magam a másiknak, nem erőszakolok ki olyan mondatokat szó szerint, amik nem az ő személyisegehez tartoznak, hanem elfogadom. Örülök annak, hogy örül es megkoszonte.
Az állandó visszajelzes a bajom MINDENERT.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!