Innen már tudnék építkezni?

Ha nincs ilyen ember akkor sincs más esélyed. Vagy ez vagy a biztos magány.

Ha megteszel mindent, de nem sikerül még mindig nyugodtabban feküdhetsz le mint így.

Sokan jártak ezen az úton. Nekem 34 évesen lett elöször barátnőm. Vicces, de én is 30 fölött jöttem rá, hogy nagyon nem jó felé haladok és változtatnom kell. Nem tagadom, nagyon nehéz volt, de megtettem.

Az első lépés, hogy belátod: Te vagy a helyzeted oka. Nem a nők, nem az a csaj aki gimiben megbántott, nem az a liba aki kikosarazott, stb, hanem te és csakis te.

Innentől meg a tudatos önfejlesztés, tanulás, gyakorlás.

Egyébként amikor ezt eléred, átszakad a gát, nyakadba hullanak majd a lehetőségek.

Amit előző írt: tudatos, mindennapi változtatás. Az ilyen otthonlétek arra jók, hogy átgondolja az ember: min szeretne változtatni, ha ismét lehet menni bárhova.

A sok "lúzerpasis" "sose lesz barátnőm" típusú kérdéseknél hiába írnak bármit az illetőknek, a kifogás mindenre megvan. Lakás elhagyása: "nem szeretné", "sportolj" "nem az én világom", "kérj segítséget pszichológustól", "neeem, rajtam ők se tudnának segíteni, nem tartom őket valami nagyra", stb... Némelyik még azt is közli, hogy nem szeretne megváltozni, változni. Keresnek illetőket, akikkel egy véleményt képviselve mondogathatják: "nah hát igen, tesa, ez a helyzet, nekünk nem lehet, nem jut, bezzeg mások, de rossz is ez" stb.

Te beláttad hogy változtatni kell (a fentebb leírtakkal nem arra akartam célozni hogy esetleg te is ilyen lennél mint akikről írtam), hanem arra, hogy ők nem látják be, nem hajlandóak belátni.