Végleg kiégtem?

Sziasztok, abban szeretnék segítséget kérni, hogy ez normális-e bennem, illetve ha igen, akkor hogy törődjek bele?

Még csak a húszas évek közepén járok, de már úgy érzem magam, mintha dupla ennyi lennék legalább, már ami a lelkesedésemet illeti az ellenkező nem iránt, és ez nagyon zavar.

Tini koromban még sokszor előfordult, hogy volt 1-1 plátói szerelmem, akiért nagyon odáig voltam, ez lehetett híresség, tanárom, stb. Meg az utcán vagy strandon is felfigyeltem férfiakra, előfordult szemezés is, amitől utána egy napig jó kedvem volt.

Aztán utána volt valós kapcsolatom is férfiakkal, akiket szerettem, meg úgy érzem, szerelmes voltam. Igaz, kellett, hogy idősebbek legyenek nálam, korombeli nem tudott vonzani. Utána érdekes módon kialakult egy kapcsolatom egy csak pár évvel idősebb férfival, akit szintén nagyon megszerettem, de neki annyira nem kellettem, így hát vége lett.

Ez volt kb. 2 éve, azóta teljes sikertelenség. Egy rövid kapcsolatom volt, aki kezdetben még tetszett is, de annyira kiábrándultam belőle a férfiasság teljes hiánya miatt, hogy szakítottam.

Utcán rég nem nézek meg senkit, nem kelti fel senki a figyelmem. Interneten nézelődök néha, de találkozónál sosincs semmi plusz. Irigylem az ismerőseimet, akik képesek belehabarodni valakibe akár interneten keresztül is, vagy akár csak mutatnak bármi lelkesedést.

Úgy érzem, kiégtem, és így már esélyem sincs arra, hogy legyen valaha kapcsolatom, amiben jól érzem magam. A rövid kapcsolatomban benne maradhattam volna, de nem akartam hitegetni szegény pasit úgy, hogy nem érzek semmit, meg így én nemi életre is képtelen vagyok, mégis csak nőből vagyok.

Mit lehet ilyenkor tenni? Aki átment esetleg ilyenen, azok válasza érdekelne főként.