Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azok a párok akik legalább 10 éve szerelmesek egymásba, hűségesek, és ezen életük végéig nem akarnak változtatni: milyen egy ilyen kapcsolat, hogyan jöttetek össze?
Szóval nem úgy értem, hogy "a szerelem átalakult szeretetté" vagy "kedvelem mint embert" vagy "tisztelem" és főleg nem "a gyerek miatt muszáj együtt lenni" hanem van itt olyan aki tényleg ennyire szerencsés, és ha igen milyen élmény ez, hogyan találtátok meg egymast, hol tartotok most?
Tudom, hogy ez nagyon ritka, nehéz is megválaszolni mert mindenki csak a maga nevében nyilatkozhat teljes bizonyossággal, de mégis szeretném olvasni a tapasztalatokat, hátha tanulok belőlük (ha nem is legalább egy kicsit melengeti a szívem más öröme).
Tudom, hogy a "szeretetté alakulás" a gyakoribb, de bebizonyították tudományosan, hogy nem feltétlenül kell ennek történnie pár év után, úgyhogy akik nem hiszik el, hogy ilyen van, kérem ne indítsanak felesleges vitát.
Monogám párkapcsolatokra vonatkozik a kérdés, akit megcsaltak és megbocsátott, vagy megcsalt valakit és eltitkolta/kidumálta, vagy nyitott kapcsolatban van, az kérem most ne írjon.
válasza:
válasza:Olyan soha nem is volt, és soha nem is lesz, ahol 10+ év után is ugyanazt érzik, mint az első évben, amikor tart a rózsaszín köd.
Nem tudom, hogy te mit és hol olvastál, de tudományosan bizonyított tény, hogy a szervezet hosszabb távon, több évig képtelen lenne elviselni azt a hormon dózist, amit vakszerelmesen kap. Nem lát, nem hall, nem eszik, nem figyel oda, nem alszik. Így nem lehet élni.
A szerelem igenis szeretetté IS alakul, és ez a jó, ez az egészséges hosszú távú párkapcsolat.
Mi egyébként 2001-ben jöttünk össze, pár nappal az előtt, hogy a WTC-be berepült a merénylő. Utána nem is tudtunk találkozni, amíg decemberben leszerelt. Pont akkor volt katona, még létezett ilyen. Előtte is ismertük egymást, barátok voltunk, de kellett egy kis hátszél, hogy mindketten merjünk lépni egymás felé.
válasza:1-es vagyok, teljesen egyetértek a 2-essel.
Nálunk is hasonló a helyzet, 2009-ben ismerkedtünk meg egy online játékban, azóta együtt, tűzön, vízen át. Ő a társam, a legjobb barátom, a férfi verzióm, ennek ellenére egyáltalán nem vagyok vakszerelmes. Szeretem, mint egy rokonom, akit eszem ágában leváltani, hiszen az anyámat sem váltom le. Ez pedig sokkal mélyebb, mint a kezdeti szerelem. Mi felhúztunk együtt egy életet, együtt jártunk mesterképzésre közös unszolásra, közös otthont húztunk fel, együtt gondolkodunk és mindenben együtt tervezünk a mai napig, a legjelentéktelenebb dolgokat is elmondva egymásnak.
És igen, olyan érzés ez, mint amit az ember a rokona, mondjuk az ikertestvére iránt érez, azzal a különbséggel, hogy itt van szexuális vonzalom is és romantika (nem, ez nem egyenlő a folyamatos szerelemmel, néha vannak szerelmes és romantikus pillanataink, ezt jelenti). Jó érzés. Olyan, mintha saját kis világunk lenne, amibe azóta sem rondít bele senki.
Állítólag egy kutatás keretén belül kimutatták, hogy azok az idős házaspárok akik állítják, hogy dúl köztük a szerelem valóban szerelmesek lehetnek egymásba a hormonszintjük és az agyi aktivitásuk alapján - ez ihlette a kérdésemet.
Erre a kérdésre azt a választ várom, hogy: "Én ugyanúgy szeretem a páromat/feleségemet/férjemet mint a kapcsolatunk kezdetén" aztán leírja, hogy a kapcsolatuk milyen volt, és hogyan ismerkedtek meg. Nagyon valószínű, hogy 0 válasz fog érkezni a témában, de ha tippelnem kéne az 5-öt biztos nem haladja meg, ezért emeltem ki külön, hogy nem kérek vélemenyt a jelenségről, mert ha esetleg valaha érkezne egy releváns válasz akkor elveszhetne a lényeg a "szerintem van/nincs ilyen szerelem" jellegű kommentek között.
Direkt írtam, hogy a jelenség nem gyakori: elképesztően ritka dologról van most szó, tehát megértem, hogy ezt gondolod. Magam is szkeptikus vagyok.
És most (privátban ha tényleg érdekel) megbeszélheted velem, hogy ugyan mégis milyen kérdést kéne szerinted feltennem, ha te el sem tudtad olvasni (vagy értelmezni) a leírásomat, amiben szépen kértem, hogy ilyen jellegű válaszokat ne írjatok, mert offtopic.
Ha esetleg bárki volna ilyen kapcsolatban nyugodtan lehet gratulalni neki, vagy ofoolni, vagy leírni, hogy szerintetek kamu, stb. de nem szeretnék majd ezért az élménybeszámolóért (ha lesz valaha) 20 oldalt lapozni.
Elnézést, nem láttam hogy többen írtatok, de az offolasra vonatkozó kérésem természetesen mindenkire vonatkozik.
Még egyszer: nem érdekel, hogy az átlagos szerelem meg párkapcsolat nektek milyen, meg szerintetek ez hülyeség-e, vagy megalapozott vagy akármi. Ha az érdekelne akkor arra írtam volna ki a kérdést.
válasza:Leírom a magunk esetét. Férfi vagyok. Nem kérek semmilyen értékelést, csak olvassátok el.
Egy városban, de külön egyetemre jártunk. Az ő (most már feleségem) iskolája bált rendezett egy hotel báltermében, ahová én is elmentem a barátaimmal. Felkértem táncra, elkísértem a kollégiumba, megbeszéltük a másnapi találkozást. Három évig udvaroltunk egymásnak, aztán amikor mindketten végeztünk (1965) - összeházasodtunk. Gyerekeink, unokáink vannak. Mindketten hűségesek voltunk egymáshoz.
Voltak és vannak nézetkülönbségeink, de emiatt nem veszekszünk. Megbeszéljük és elhallgatunk, nem adjuk a sértődöttet.
válasza: válasza:Én tizenéve vagyok házas és a mai napig rajongok a feleségemért. Pont ugyanúgy, mint az elején. Érdekes, mert az a tipikus "rózsaszín köd" már nincs meg, de ugyanúgy várom munka után, hogy láthassam és ugyanúgy sietek haza hozzá mint akkor, amikor még csak találkozgattunk.
Igazából már előtte ismertük egymást, mert közös volt a baráti körünk és egy barátomnak a haverjával járt akkoriban.
Nem tudom mire vagy konkrétan kíváncsi.
35 F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!