Mindenki életében csak egy valaki van, aki igazán szereti?

Életem első tiniszerelme szeretett nagyon. Nemcsak, hogy szeretett, hanem a tenyerén hordozott, vigyázott rám, tisztelt. Jó volt vele a szex is, felszabadult tudtam mellette lenni és mindig önmagam tudtam lenni. (Más okokból ért véget a kapcsolat.)

Azóta volt egy pár kapcsolatom, de ha éreztem is azt, hogy valaki szeret, akkor is leginkább azt éreztem, hogy úgy birtokolva szeret. Nem engedett el sehová, eltiltott a barátaimtól, családomtól stb. Vagy pedig csak a testem kellett nekik, és szexnél többre nem jutottunk valahogy..

Viszont nekem nagyon hiányzik, hogy olyan kapcsolatom lehessen.

(Mindegyik kapcsolatba igyekszem beletenni magam, figyelni a másik szükségleteit is stb stb... tehát nem egyoldalúan várnám el)