Mindenki életében eljon a szerelem?

Oké, ateista vagyok, de nem hülye. Most magadat győzködöd, hogy hú te mennyire boldog vagy. MÁR fantáziálsz, pedig még össe sem házasodtatok. Erre még rá jön, hogy te is folyamatosan változol, pár év múlva egészen másképp fogod látni a dolgokat, mint most. És (most felháborító dolgot fogok mondani), az is előfordulhat, hogy rájössz, semmi értelme a vallásnak, lényegében önbecsapás, és egy szép mese. Most mérges vagy rám, de ha majd megéled azt, amiről most beszélek, akkor pár év múlva a mostani vallásos énedre leszel mérges.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: te nem vagy szerelmes, max jól elvagytok. Ha majd szerelmes leszel, akkor igazat fogsz adni nekem.

Én elég sokáig hittem azt, hogy nincs az a hű, de elképesztő szerelem, együtt éltem valakivel, akit nagyon szerettem, de sosem volt úgy igazán szerelmes belé. Nem akartam sosem gyereket, nem akartam vele olyan sokszor szexelni, akkor is inkább a szexért. Aztán megismertem a páromat, akivel olyan volt a kapcsolatom eleje, mintha égnék. Eszméletlen érzés volt, nagyon sokat szexeltünk, bújtunk, szívem szerint mindig vele lettem volna. Ez az égető érzés nincs már meg, de folyamatosan parázslik köztünk a levegő, soha ilyen biztonságban, boldogságban nem éreztem magam, és a hormonjaim is megszólaltak, hogy na, TŐLE kell gyerek. Szóval nem gyerek kell, hanem tőle kell.

Én azt mondom, bármennyire is fontos neked a család, a vallásos közeg, azért ne alkudj meg. Biztos van családcentrikus, vallásos férfi, akibe borzasztóan bele tudsz szeretni. Sokkal, de sokkal rosszabb lesz, ha egészen véletlenül 2-3 gyerek után, házason ismerkedsz meg azzal az emberrel, aki kiváltja belőled ezeket az érzéseket, és meghasonulsz, hogy az elveid add fel, és megcsald a férjed vagy elválj, vagy a boldogságod.

Én nagyon sokat foglalkozok az életemben Istennel és megértem amit csinálsz, de ahogy az most van, az nem jó.

Én életemben 2-3-szor voltam szerelmes, bár nem vagyok benne biztos, lehet csak ilyen fellángolás volt, az egyikről meg biztosan tudom, hogy az volt. Viszont én mind a 3 esetben éreztem irántuk testi vágyat is úgy, hogy nem is az ideáljaim voltak. Nem voltak testileg taszítók persze, de ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szerelem vagy a tetszés már magában meghozza a testi vágyat is.

Ezzel szembe én is ismertem olyan lányt, akinek a belső értékrendje vonzó volt (de nem alakult ki az a tűz, csak szmpatikus volt) és azon kellett elgondolkodnom, ha mondjuk összejönnék vele, akkor is lehetséges, hogy bármikor bejön az ajtón egy másik lány, akiben meg lehet a tökéleteset találom meg. Nálad is ugyanez a veszély áll fenn, hogy bármikor jöhet egy férfi, akit imádsz, de már házas leszel.

Úgyhogy szerintem az lenne a legjobb, ha Istent is követni akarod, hogy őszintén elmondod ezeket az érzéseidet a mostani párodnak és megbeszélitek. Ahelyett, hogy a házasság előtti szexre hanyagolására fókuszáltok és az lenne a legfőbb követendő dolog, inkább arra törekedj, hogy egy olyan barátod legyen, akit biztosan szeretsz is és emiatt nem jöhet másik férfi az életedbe.

Ha el is jön, nem biztos, hogy kölcsönös lesz, hogy lesz belőle valami. Keveseknek van szerencséjük.

Ha beszéltetek róla, és mindkettőtök részéről rendben van ez így, valamint határozottak vagytok a céljaitokat illetően, akkor szerintem működhet. Aki akar és ráér, az meg várjon csak a szerelemre - akár a végtelenségig, ha nem egy mázlista típus...

Hát, majd megtapasztalod, hogy létezik földi pokol.

Ismerek ilyet. A legjobb barátnőm. A nászéjszakán megfogant az első gyerekük. Azóta volt már szerelmes, gyakrabban,mint nem. Egyik se a férje volt. Válás nincs, mert jaj, a gyerekek, jaj, a házasság szentsége blablabla. Mindketten! állítják, hogy nagyon rossz döntés volt, de ez van. Elszenvednek még úgy 40 évig egymás mellett. Ha neked ez kell, hajrá!

Ja, amikor épp a szokottnál is rosszabb a házasságuk, irigykedve gondol azokra, akik ilyen helyzetben vissza tudnak gondolni arra az időre, amikor még szerelem volt köztük. Hát, ő nem tud.

#9