Éreztétek azt a bizonyos rózsaszín ködöt?

Utoljára 15 évesen. A felnőtt szerelem nem erről szól.

Bár ha első, az kicsit fura, de nem kerítenék nagy feneket a dolognak a helyedben, hiszen már nem vagytok kiskamaszok. A lényeg, hogy szereted.

A rózsaszín köd az az, amikor nem látod a másik rossz tulajdonságait, vagy sokkal enyhébbnek látod és felmented, hogy "jaj, ez nem is olyan vészes" meg, hogy "ő nem olyan, akkor csak úgy volt, hogy.." es jön a magyarázkodás magad előtt is. Lehet, hogy nem tudsz róla, de az írásodból látszik, hogy így érzel. A pasik amúgy sem jók (nagy altalánosságban, nem nindenkire igaz) az érzelmeik felismerésében, megélésében. De ez nem baj. Rajongsz is érte, csak ez nem úgy néz ki, ahogy gondolod.

Amúgy én csak akkor éltem meg ilyen "gyomorban pillangók" érzést, amikor nem szexeltem egy csomó ideig és valaki beindított szexuálisan. Eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy az nem szerelem, puszta testi vágy.

Imádod?Nah,ez a rózsaszín köd.Amikor ilyen tulzásokba esel,és nem veszed észre azokat az apróságokat,vagy akár jelentős dolgokat,amiket majd később igen.

Vagy nem tartod annyira fontosnak most.

Ezt azért tartom lényegesnek,mert nem egyformán éljük ezt meg.

Tehát van,aki látja a gondokat,de a felnagyított előnyökhöz képest nem tartja fontosnak őket.

És van,aki még csk észre sem veszi.

Idővel ezek a pozitívumok megszokottá válnak,és jelentőségük ezáltal csökkenni kezd,szemben a hátrányokkal,amik egyre nyilvánvalóvá,és érzékelhetővé vállnak.

Tudod e kezelni ezeket,vagy nem.

Ez a kérdés.

Én már éreztem, többször is életemben. Tényleg nagyon jó érzés, bár néha csalóka, hiszen megváltozhatnak az ember érzései menet közben is, és akkor meg bámul, hogy ki ez az ember mellette.

Szóval nem feltétlenül baj, ha nincs ez a felfokozott állapot.

Bár azt is hozzátenném, hogy könnyen lehet az is a te esetedben, hogy az illető nem megfelelő neked, persze az elején az újdonság iránt vágy hajtja a dolgokat, aztán meg kifullad ez az egész (ilyen is volt nekem). Esetleg jön más, akivel meg beindul a fellángolás.

Az idő eldönti szerintem, az ember mindig érzi mélyen, hogy van-e keresnivalója a másik mellet, vagy sem.