Hogy lehet kiábrándulni a tökéletesből? (Bővebben lent.)

Ramostól ez úton szeretnék elnézést kérni, épp reagálni akartam rá,miközben már írt a 8-as. Értem, amit írsz, de nem hiábzattam senkit. Lehet gyerekes fellángolás nak is nevezni, de az mindegy. Nem lényeg, hogy mi az. Mivel leírtam, hogy ha csak a jó tulajdonságait ismered, és tisztában vagy vele, hogy vannak neki rosszak is, szerintem ebből kiderül, hogy tudatosult,hogy nem ismerem.(Ha egyáltalán rólam van szó, mert azt nem írtam.)A többit kifejtem egy másik kommentben.

3! Az, hogy elméletem szerint a szerelmet (plátói is ide tartozik) nem választják! Ha szerinted igen, akkor nem biztos, hogy érteni fogjuk egymást, mert teljesen másra épül a két elmélet. Szóval én nem találkoztam még olyan szerelemmel, ahol a két fél egy nap úgy ébredt, hogy ma szerelmet választok. Hogy-hogy nem, épp találkoznak és megbeszélik, hogy nahát, ma én is úgy keltem, mi sem egyszerűbb, válasszuk egymást. Ez után elkezdenek ismerkedni, és kiderülnek sorban mindkét fél jó, és rossz tulajdonságai. Ezeket figyelmen kívül hagyják, hisz ki vannak választva, szerelem van, és kész. Szerintem épp fordítva van. Az ember gyanútlanul jár-kel, majd meglát valakit, aki KÜLSŐLEG felkelti az érdeklődését. Belsőleg nem tudja, hisz nem ismeri. Ekkor még nem hogy azt nem tudja, hogy plátói szerelmet "választott", azt se, hogy ebből szerelem lesz. Elkezdi tudatosan, vagy tudattalanul, a körülményeknek köszönhetően megismerni(pl.mert együtt dolgoznak, ha akarja, ha nem.) És kiderül róla valami jó, aztán, megint jó, és megint. Ezek nyilvánvalóan pozitív megerősítések, mind jobban felkelti az érdeklődést, a közös (szintén pozitív) élmények pedig a kötődést is erősítik. Az érdeklődés akkor tudna csökkenni, ha valami negatív is érné alanyunkat a célszeméllyel kapcsolatban, de ugye nem éri. Na, itt érkeztünk meg a kérdésemhez. De lássuk, mi történik, ha az idő során alanyunknak lehetősége van "valós" szerelem kialakulására? Tehát találkozik valaki mással, aki külsőleg szintén felkelti az érdeklődését. Elkezdenek ismerkedni. Kiderül róla sok jó, de rossz tulajdonság is. Alanyunk tehát tisztában van vele, hogy ez természetes, hisz senki nem tökéletes, tudja, hogy a plátói sem az, de neki még mindig nem ismeri, hogy konkrétan milyen rossz tulajdonságai vannak. Mivel pedig az ember úgy van összerakva, hogy ösztönösen azt keresi tudat alatt, ami számára a legjobb, a legkönnyebben tolerálható, megtörténhet, hogy azt gondolja, a valós szerelem rossz tulajdonságai számára nehezebben tolerálhatók, mint amikkel az ismeretlen plátói rendelkezhet.(Mivel nem tudja,mik azok, miért ne lehetnének kevésbé szörnyűek?)

Kedves 12-es! Köszönöm, hogy így aggódsz értem, de ha a kérdés valós szituáció és nem fiktív történet, akkor majd külön kérdésben felteszem, hogy mit tegyek azért, hogy összejöjjünk. Itt az nem releváns. Az, hogy fellángolás vagy szerelem, pedig szintén a kérdés szempontjából mind1! Nevezhetjük akár simán szimpátiának is. A kérdés továbbra is pusztán az, ha adott embernek csak a jó tulajdonságait látod, a rosszakról csak annyi ismereted van, bizonyára léteznek, hiszen ember, hogy tudod nem tökéletesnek látni? Milyen lehetőségek vannak arra, hogy láss egy/több rosszat is? Ha nincs, mit csinálsz? Ahogy te írod, behazudod magadnak, hogy valójában egy tömeggyilkos, csak még nem bukott le?😂

Oké. Elfogadom a véleményed. Megmentést viszont nem is kértem. Nincs is mitől megmenteni. Azt miből szűrted le, hogy okosnak érzem magam? (Az vagyok egyébként, de mivel a kérdés, a válaszok és az én kommentjeim nem lexikális tudáson alapulnak, ez irreleváns.)Esetedben viszont indokolatlan a királyi többes, te pont nem adtál megoldást.A saját kérdésedre válaszoltál, az eredetire viszont nem. Nem baj, azért köszönöm, majd talán legközelebb. A szándékot zöld pipával értékeltem😉