Szerintetek hogy viszonyuljak ehhez ennyi év után (bövebben lent)?

Öt éve, még a középiskola végén lettem szerelmes egy lányba, akivel korábban is nagyon jól kijöttünk, és mondta is korábban, hogy bejövök neki. Igzazi kamaszszerelem volt, egyszerű és természetes, azóta se volt ilyen. Viszont az összhang ellenére mégsem sikerült elérnem az áttörést, és a lány nem akart semmi komolyabbat. Ezek után próbáltuk fenntartani a barátságot, de így már nem működött, összevesztünk, mindketten megszenvedtük ezt.

Mindig is fura volt, hogy miért nem lett ebből semmi, és a kezdeti önmarcangolás után az jutott eszembe, hogy lehet a barátnői okozták ezt, akik féltékenyek voltak rá, és félt a következményektől. Pár hete beszéltem egy akkori barátommal, aki elmondta hogy még így is, hogy nem jártunk mennyi baszogatták őt (erről egyáltalán nem tudtam). És ez az egész iszúnyúan zavar, mert mindig éreztem hogy ez a történet nem kerek és valami más ok áll a mögött hogy nem jöttünk össze. Ehhez jön hozzá, hogy öt éve rendszeres jelleggel álmodom vele, szóval mintha a tudattalanom is azt mondaná, valami dolgom van még. Viszont visszamenni se akarok oda, nem is vagyunk beszélőviszonyban már, de erős hiányérzetem is van.