Hogyan lehetne a kötődést átvinni valaki másra?

Igen, azon már túl vagyok, hogy másként kéne csinálni, mert úgysem tudom. Soha nem úgy indulnak ezek a dolgok, hogy nem leszek megbecsülve. És van amikor nem is arról van szó, hogy nem becsül meg, hanem más akadályok vannak.

Én csak arra gondolok, ha a kötődés átvihető egy kisgyerek esetében, akkor a kötődés más fajtáinak is átvihetőnek kell lennie. És ha lenne erre egy módszer, akkor biztosan kipróbálnám.

Mint ahogy a pavlovi reflex is kialakul valahogy, nyilván a kialakult pavlovi reflexet felül lehet írni mással, pl. ha csengőszóra kapta a kutya a kaját és a csengőszótól indul be a nyálelválasztása, akkor kellő ismétléssel helyettesíthető lehet a csengőszó mondjuk petárdarobbanással is akár.

Ha kialakul egy kötődés, de átvihető másra, akkor arra kéne rájönni, hogyan vihető át a szerelem esetében. De lehet, hogy ez azért nem működhet, mert a szerelem hozza létre a kötődést és a szerelem érzésére fizikailag alkalmatlan a testünk túl nagy gyakorisággal. Hát nem tudom. Egyszer éreztem olyat, hogy beleszerettem valakibe, aki miatt itt vígasztalgatott valaki gyakorin és kezdtem azt érezni, hogy kezdek belé is beleszeretni, főleg hogy sose láttam, az érzés mintha átkerült volna őrá, de ez nyilvánvalóan akkora illúzió volt, ami az első találkozásnál szétfoszlott volna. Mégis akkor valami hasonló zajlott bennem, hogy az érzést kezdtem átvinni őrá. Na ezt kéne valahogy megoldani. Szerintem aki kidolgozná ennek a módszerét, milliomossá válhatna.:)))

Nem feltétlen kell átvinni a kötődést másra. A szerelem elmúlik, de a kötődés, amit létrehoz, az hosszútávú és akkor is működik, amikor már a nagy érzelmek lecsitultak. És ha egy harmonikus kapcsolat fenntartható ezzel, akkor az ember nem fog vágyni újra arra a nagy földindulásra, ami a szerelem.

A kisgyerek-anya kapcsolat, különösen amíg tart a szimbiózis, az óvodáskor előtt, nagyon-nagyon hasonlít a szerelemre. Ezt csak azóta tudom, amióta anya vagyok.

Örökre szólóban nem hiszek, nem is tartom helyesnek.

Ahol gyorsan félre tudnak kacsintani, ott szerintem a félrekacsintó fél soha nem volt igazán szerelmes.

Én nem látok magam körül túl sok válást.

És nálunk én kacsintottam félre nő létemre. De ehhez neki el kellett vágnia a kötődést, ami bennem nagyon erős volt és mindig én voltam a szerelmesebb. Amikor elvágta, onnan kezdve vége volt, nem tudom és nem akarom vele újraépíteni. Meg aztán pár év múlva beleszerettem másba.