Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire normális, hogy még 5 év után is heti többször eszembe jut egy lány, akivel 1 hónapig ismertük (közelebbről) egymást?
A második lány volt az életemben anno 21 évesen. Neten ismerkedtünk meg december közepén, január elején találkoztunk, a második randin lefeküdtünk és utána volt egy csodás hónap, amikor minden jól ment látszólag. De még nagyon tapasztalatlan és béna voltam a nőknél, ezért túl menőnek, macsónak akartam tűnni (próbáltam utánozni a nőknél akkor sikeresebb barátaimat), de ezzel igazából elijesztettem. A mai napig utálom magam érte. Nagyon-nagyon tetszettünk egymásnak kívül és belül is. Ez csak egy példa, de emlékszem az első szexünk után kaját készített nekem a konyhában, ami nem mindennapi dolog egy 20 éves lánytól és ez a gesztus is nagyon megmaradt.
Azóta voltam nagyságrendileg olyan 15 lánnyal, köztük volt 3 barátnőm is, de ez a lány sokszor eszembe jut, néha fantáziálok róla, a gépemen van egy mappa az ő elmentett kb 20 képével a mai napig. Ha egyedül vagyok, akkor talán heti szinten van, hogy kimondom hangosan a keresztnevét, ilyesmik. De azt nem mondanám, hogy szerelmes vagyok belé. Ez mennyire számít normális dolognak? Mással is van hasonló?
26/F
válasza:Nem dolgoztad még fel a dolgot, ez annak a jele. Beszélgetned kéne róla, szembenézni, feldolgozni és megbocsátani magadnak azért, ami akkor történt.
Pont egy hasonló problémám van, csak ennél jóval kisebb kaliberű. Volt egy srác 6 évvel ezelőtt, akivel volt 1, azaz 1 randim, és a mai napig néha eszembe jut. Annyira jó volt az a randi, először találkoztam életemben egy olyan emberrel, akiről azt gondoltam, lehetne életem szerelme. Egy éjszakát végigbeszélgettünk, sétáltunk, nevettünk, rengeteg dolgot megtudtunk egymásról stb. Szerintem akkor és ott egy kicsit beleszerettem. Mégis elutasított. És hiába volt egy 4 éves, és hiába van most egy csodálatos 3/4 éves kapcsolatom, néha eszembe jut. Mint egy kísértet a múltból. Annyira bosszantott már a dolog, hogy ma elkezdtem felkaparni az érzéseimet, hogy el tudjam engedni végre, mert ez nem egy normális állapot. És úgy tűnik, sikerül végre odaraknom a dolgot, ahova való: a múltba.
Mivel nálad voltak is dolgok, így nyilván ez sokkal komolyabb. Ameddig nem beszéled ki magadból, és zárod le rendesen az akkor történteket, és bocsátasz meg magadnak, addig kísérteni fog.
válasza:Iskola példája vagy annak, amikor évtizedek múlva rájön az ember a te esetedben-hogy bizony az illető nőt odafentről adták-és nem figyeltél oda, mert hallgattál erre, arra, amarra. Teljesen jellemző.
Ez van.
válasza:Nem tudom, mennyire normális. (Nálam 2 év volt a max ilyen idealizálás, amíg napi szinten eszembe jutott és zombiként éreztem magam lelkileg.. minden nap).
Ha ennyire rajta kattogsz és nincs senkid, miért nem keresed meg, hogy mi van vele?
Köszi a válaszokat!
3.
Kb tudom mi van vele, mert face-en ismerősöm. Kecskeméti származású, de mindketten Szegeden egyetemre járva ismerkedtünk meg, de aztán átiratkozott Pestre egyetemre 2 év után. Jogot tanul, kb mostanában lehet végzős. Nem posztolgat magáról, se képeket nem rak fel naponta, ezeken kívül még azt látom hogy benne van a hallgatói önkormányzatban, mert azzal kapcsolatban posztol dolgokat.
Ja és most is van barátnőm néhány hónapja már, de tegnap volt ennek a lánynak a születésnapja, amit kiírt a facebook ezért megint eszembe jutott.
válasza::) Úgy értettem, hogy miért nem írsz rá ( a szülinap erre jó "alibi pl, most könnyedén ráírhatsz), és kérdezed meg tőle, mi van vele.
Nem feltétlenül kell összejönni, ki tudja mi sül ki ha esetleg elkezdtek beszélgetni, lehet könnyebben is tudod lezárni, akármi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!