Szerintetek lejárattam magamat ezzel a két szerelmes verssel?

Facebookra írtam ki, de nem fűztem hozzá, hogy kinek szántam, az illető egyből tudta, hogy Róla van szó. Azt mondta, tetszik Neki nagyon, de ezt mondhatta kedvességből is, ezért kérnék pár külső szemlélőt is. Egyébként 18L vagyok.

Ha Nem Lennél

Ha nem lennél, kire gondolnék?

Kinek írnék most, kihez szólnék?

Talán a magánnyal ülnék egy asztalnál

Valahol a sarokban, a repedezett falnál,

De most elzavartam őt is, csak elférj mellettem

Vagy csak lássam, hogy itt ülsz velem szemben,

Mert álmodni sem tudtalak volna Tégedet

Ily messze engem nem visz el a képzelet.

Ha nem lennél, kire gondolnék?

Kinek írnék most, kihez szólnék?

Még mindig a magánnyal hadakoznék

Elveszett lennék, sehova sem tartoznék,

Magányommal osztoznék a boromon

Már csak Te kellesz, Te vagy a mámorom

Mely sosem fogy el, s nemcsak szédít

És velem marad addig, amíg...

...Ameddig az örökké tarthat

Nincs az az idő, mely Tőled elmarhat.

Ha nem lennél, már nem is gondolkodnék

Nem írnék és soha többé nem szólnék.

És a másik:

Olyan Ez

Olyan ez nekem, mint bármi más

Mégis jobb. - Egy földöntúli hasonmás,

Feledném, de előjön újra és újra

Akár a fa gyökere, mely a földet túrja

S elbotlok benne, nem látva merre kél

- De érzem! Minden egyes léptemnél.

Olyan ez nekem, melyet el sem mondok

Már be sem vallom. Leszek inkább undok,

Nincs a szívemben, nincs is semerre

Keresném, de nem tudom merre.

Olyan ez nekem, melyet nem mondok el

Ezernyi kérdés, és a szívem csenddel felel,

Tudom már mi ez, de a némaság visszafog

Sok érzés kitörne, mégsem tudom, merre hogy.

Olyan ez nekem, mintha fájna valami belül

Egyetlen gondolat, s nem leszek egyedül,

Bár Vele sem, hiánya mégis simogató

Leírnám, mi ez... De nincs az a szó.

Egyelőre csak ennyit tudok számára adni, én jobban értékelem az ilyet, mint valami személytelen ajándékot.