Nőtársak, hogyan dolgozzátok fel magatokban, hogy átvert egy-egy férfi párkapcsolatban vagy kalandban?

Olyan soha életemben nem volt velem, hogy kapcsolatot ígért valaki. Esélye sem volt rá, hiszen a legtöbb kapcsolatomról akkor tudtam meg, hogy az lesz, mikor már együtt voltunk és barátnőjeként mutatott be másoknak /hivatkozott rám vagy konkrétan megkérdezte. Ha szexeltem is egy ilyen gesztus előtt az illetővel, én nem voltam annyira szívbajos, hogy a kapcsolatért tegyem. Jól éreztük magunkat, akkor még csak jó társaság voltunk egymásnak és az egyik találkozónk például szexszel végződött. Utána pedig mentem a dolgomra, mint addig, nem kapaszkodtam bele, miért is tenném? Nekem is jólesett, neki is, egyenlőek vagyunk. Aztán ha utána akart valamit az illető (jellemzően igen, bár nem sok ilyen szexuális élményem volt), akkor keresett. Én őt nem, pont azért, mert abszolút nem kötődtem akkor még, én úgy voltam vele, hogy kitettük a pontot az i-re, az élet megy tovább. Együtt, ha úgy áll hozzám, külön, ha a beszélgetéseink onnantól és azelőtt is csak a dugásról szólnak vagy már nem randira hív, hanem szobára.

Szexkapcsolatban és hasonlóban nem vagyok benn és nagyot kell villantani ahhoz és sokszor (ne értsd félre, inkább emberileg értem), hogy valakibe belezúgjak. Ha van emberi értéke egy ismeretségnek, akkor maradok, de a szexkapcsolatnak nincs értéke és a barátság extrákkal is az első szex után csesződik el és lesz emberileg, társaságilag üres. Szóval aki ember marad a szemembem szex után, arra nyitott vagyok és abból eddig mindig kapcsolat lett. Viszont akivel kiürülnek utána a beszélgetéseink és nem köti le úgy a figyelmem, mert csak a dugásra pörög vagy kevésbé érdeklődő utána, azt mev nem méltatom újabb szexre.

Ebből következik, hogy engem nem igazán törtek még így össze. Úgy tudok megbízni másokban, hogy nem képzelem a kapcsolatunkat többnek, mint ami konkrétan ki lett mondva. És elhúzok, ha az adott konstrukció nem felel meg ahelyett, hogy abban reménykednék, hogy majd megváltozik. Nem olyan nehéz.

Nem tortentek velem ilyenek. Olyan volt maximum, hogy az akkori parom atvaltott a frusztraltsaga miatt egyre inkabb bunko modba, es vegul szakitanom kellett vele.

Azota normalisabb ferfiakkal ismerkedem, akikben semmifele onbizalomhianyt nem fedezek fel, elegedettek magukkal es tudjak mit akarnak. Gondolom eleg jo emberismero lehetek, mert aki kapcsolatot mondott, abbol kapcsolat is lett.

Egyebkent meg mindenki fel tudja fogni szerintem esszel, hogy minden ember kulon szemelyiseg, amit az egyik megcsinal, azt nem csinalja feltetlenul a masik is, csak azert, mert egy nemhez tartoznak.

Vettem korábban egy boxkesztyűt+boxzsákot, kitettem az ex képét a zsák oldalára, cipő-zokni le, majd üsd-vágd a képet:).

Jó ideglevezetés.

Pedig, kedves kérdező, a kulcs az egyes válaszadónál van. "Érzelmes" nőként épp egy efféle helyzetben vergődöm(?), és igazán csak az első válaszban olvasható hozzáállás segít ezt feldolgozni.

Lehet ám szemléletet váltani, akármilyen érzelmes vagy.

Úgyhogy részemről köszi, első :)

Régebben "érzelmesebb" voltam és azon is hetekig rágódtam, ha valakivel chateltem aztán egy ideig nem írt vissza valami miatt.

Azóta eltelt pár év, megtanultam jobban értékelni magam, az időm, sokkal nagyobbak lettek az elvárásaim. Volt már olyan, hogy valaki ledumálta nekem a csillagokat is az égről, aztán átvert. De nem úgy fogom fel a dolgot, hogy kihasználtak, stb. Inkább az egóm sértik meg, mint az érzelmeim. Egy ideig bánkódom, aztán lerázom magamról és inkább örülök, hogy nem ragadtam le egy szenny alakkal.

A férfiak jelentős része se nem elég izgalmas, érdekes, vagy szerethető ahhoz, hogy komolyan kelljen venni, csak ezt régebben nem tudtam, ezért ha átvert valaki, azt hittem, elszalasztottam életem szerelmét és biztos örök boldogtalanság vár rám...

Nem tudom, ki mondta de igaz, hogy a férfi olyan mint a desszert. Jó ha van, de nem létszükséglet. Érdekes módon amióta változott a hozzáállásom sokkal jobb embereket vonzok be, akik megbecsülnek és eszük ágában sincs megbántani, mert tudják, hogy nem tűröm el és bármikor lecserélhetőek.

Nem te tehetsz róla, ha valaki görény veled, de muszáj formálnod a felfogásod, hogy ezt tudd is.

Elég érzékeny vagyok, eddig 3 nagy csalódásom volt, meg 2 kisebb. Igazából én mindig teljesen padlóra kerültem mindegyik után. Mindig rengeteget sírtam, nem tudtam tartani magam. Teljesen bezárkózom, mind lelkileg, mind fizikailag először. Úgy kezdődik, hogy azt érzem ezt én nem bírom ki, befejeztem. Soha többet nem fogok senkivel leállni, zenét hallgatok, kapaszkodom mindenben, ami csak hozzá kapcsolódik. (A zenét amúgy nem ajánlom, mert sajnos azok a zenék, amiket akkor hallgattál, utána mindig azt a rossz érzést fogják előhozni, évek után is) de hát én mazochista vagyok kicsit. Aztán a végén mindig megtalálom magamban az erőt. Nem 2 perces folyamat persze, de sokat segít ha elmondod az érzéseidet minél többször. A barátaim már szerintem falra másznak tőlem, de hàt most na. Ők a barátaim, állják csak dolgokat. Fordítva is ez lenne a helyzet. Nem mindenki tud hasznosat mondani, de mindig lesz egy két ember, aki viszont betalál a szavaival és abból erőt fogsz nyerni. Azokat kell ismételni magadban a rosszabb napokon. Fel is írhatod magadnak őket. Olyan típus vagyok, aki rengeteget agyal magában mindenen. A sok agyalás elindít valamit, egy idő után làtod azokat az összefüggéseket, amiket addig nem. A következő fokozat nálam, amikor még mindig fáj, de sírni már nem tudok. Egy idő után valahogy magàtól elkezd bennem valami ösztön működni, hogy most akkor 2 választásom van: még több időt elb*szni a fiatalságomból egy ilyen emberre, aki nem vett semmibe se, vagy felállni és menni tovább. Ez nem jelenti azt, hogy az érzéseim már elmúltak volna. Ugyan dehogy. Sajnos szerintem azok igazán soha nem fognak elmúlni, főleg mert őszinték voltak. De ahogy megerősödik az ember úgy tudja majd egyre jobban kezelni ezeket.

Egy fontos dolog, írtsd ki az életedből. Tényleg! Sokan írják, hogy nem kell gyerekesen viselkedni, meg letiltani a másikat sehonnan. Pedig DE! Nem azért mert a facebookról szólna a vilàg, de ha ott a lehetőség biztosan megfogod nézni. Nem szabad. Azzal csak sajàt magadat bántod. Zéró kontakt. Ha a jövőben úgy érzed már képes vagy megbocsàtani az más, de addig semmiképp nem ajánlom a “kapcsolattartást” semmilyen módon.