Hány ember akarhat vajon tényleg rendes tartós kapcsolatot?

Eleinte mindenki azt akar, addig amig meg nem romlanak.Aztán van aki megáll ezen az úton, van aki meg roncsként végzi.

539

Szerintem az emberek 70-80szazaleka.

Ahánynak normális az értékrendje.

Egyet kell értenem a 2-essel! Egy hosszú kapcsolat kizárólag lemondásokra és kompromisszumokra épül, és jó ha egálba kerül az adok és a kapok. Általában a szinte csak adok és szinte semmit sem kapok jellegű rettenetekben élnek az emberek, de azt hazudják maguknak hogy ez bizony jól működik. Félnek az egyedül léttől, mint a fórumon panaszkodók többsége.

Egy kapcsolat jó esetben a családod lehetősége. Támogat anyagilag, érzelmileg, megosztjátok a terheket, vagyis egy plusz szociális háló. Jó esetben magasabb szint a szexnél és a barátoknál és a szüleidnél is. Ez nem arról szól, hogy az illető nem tud magával mit kezdeni. (Nagyon szuper világfelfedezőknek, focistáknak, vezetőknek meg mittudomén is van/volt sokszor háttérországuk.) A pároddal is lehet menni bulizni, utazni, sportolni ha mindketten azt szeretitek, az is normális, ha vannak külön programok is, körök, hobbik. (Ismerek egy igen jól kereső fizikus phd párt, akik rendszeresen ide-oda utazgatnak már több gyerekkel, nekik a hegymászás a közös hobbi.) Az ember társas lény. Normális esetben nem csak szexre és szórakozásra használja a másikat, aztán dobja, hanem érzelmei is vannak felé, kölcsönösen tudnak felelősséget vállalni egymásért, csapatban gondolkodni, és egyébként is élvezik egymás a társaságát. Én azt látom, hogy akik virágról virágra szállnak, azok inkább csak már túl rigolyásak alkalmazkodni bárkihez és/vagy rettegnek attól, hogy ha egyre igent mondanak, egy talán jobbat elveszítenek. Ez meg hát ilyen fogyasztói attitűd, meg az ebből fakadó "marha jól" funkcionáló családi minták hozadéka. Jó dolog kajtatni az élvezetet, dicsőséget, de ezek mind más területek az életben és szerintem egy idő után egyiknek sincs értelme, ha nincs egy fix személy, akivel megoszthatod és egyedül állsz az elképzeltnél üresebb csúcson. Persze ez csak az én véleményem.

Túl van idealizálva ez a kapcsolatosdi. Az elején a szexről szól minden, majd ennek elmúltával már semmiről. Az érzelmek megint csa túl vannak idealizálva, jellemző ez azokra, akik még csak az elején tartanak. Nekem már az az ünnep, ha egyedül vagyok, nem pedig a nagy és hatalmas családi életemet élem. Egy idő múlva már csak a feladatok maradnak, nem feltöltődesz, hanem csak lemerülsz otthon. Ezt csináld, azt csináld, az ágyat alvásra használjátok, majd megint csak a feladatok... Mókuskerék.