Hogy lehet, hogy a nagyanyáink,és apáink le tudtak egymással élni 40-50 éveket, manapság meg olyan sok a válás? Mire jó a házasság, ha lassan már mindenki a házasság alatt is "nyitott kapcsolatot akar?"

A lehetoseg csak elvi volt. A tarsadalmi nyomas, a stigmatizacio felulirta ezt.

Ennek ellenere a dedanyam a 30-as evekben egy del-alfoldi kis faluban elvalt az elso ferjetol, es hozzament elete szerelmehez, akivel elete vegeig egyutt volt.

Egyrészt anyagi, másrészt társadalmi okokból.

Az emberek változnak, kiszeretnek egymásból. A barátnőm életem szerelme, de tisztában vagyok vele, hogy megváltozhatunk annyira, hogy tíz év múlva kiszeretünk egymásból. Pont ezért fektetek energiát a kapcsolatba, nem veszem magától értetődőnek, hogy az enyém. Ő is dolgozzon meg a kapcsolatért, az, hogy összeházasodunk nem egyszeri döntés, hanem állandó választások sorozata.

Ha az egyedülálló nő nem tud dolgozni, akkor kénytelen eggyütt maradni a partnerével.

Ha egy egyedülálló férfi képtelen rendben tartani a házat, főzni magára, az is szintén tragikus.

Szerintem inkább legyen több válás mint családon belüli erőszak, alkoholizmus, öngyilkosság.

Az emberek inkább váljanak el, anyáméknak is jót tett, hogy nem egymást ölik hanem végre valahára külön költöztek, mindkettő boldogabb az új partnerével.

Mert együtt akartak élni. Szerették egymást. Nem a másik hibáját keresték.

S mindenért megdolgoztak. Évek, évtizedek alatt érték el együtt amit. Becsülték is. Így egymást is.

Most? Egyből mindent ide... Az ősök 20 éves koromra toljanak mindent a hátsóm alá... Stb..