Nem vagyok szerelmes?

24 éves vagyok. Mindig vártam az igazit. Sajnos volt/van egy ideálom. A magas, macis fiúk jönnek be, akik komolyak, irányítanak, határozottak.

Aztán megismerkedtem egy sráccal, aki nem teljesen felel meg ennek a képnek: épp pár cm-rel magasabb, vékony testalkatú, nagyon nagyon udvarias,kedves, előzékeny, figyelmes. Olyan akivel egy élet leélhető.

Az elején nagyon keveset találkoztunk, miattam. Ő kitartó volt. Aztán én is elkezdtem keresni a társaságát, akartam a randit vele. De mégsem hozott lázba, mint férfi. Az első csók is csak megtörtént, nem volt igazan jó.

Előtte volt egy másik, nagyon rövid kapcsolatom, ott a srác közelebb volt az ideálomhoz, de vele sem ment úgy, ahogy kellene. Randim több is volt, de egyszer sem éreztem a kémiát.

Ezzel a sráccal érzem, hogy akarom, hogy kell nekem. De nem tud egy csókjával felizgatni, nem érzem a rózsaszín ködöt. De azt tudom, hogy ő kell nekem.

Nagyon sok komplexusom van, nem vagyok magammal kibékülve, nem tudom előtte sem teljesen ellazulni, de már így is nagyon közel engedtem magamhoz, és fájna, ha elmenne.

Beszéltünk erről, tudja a gátlásaimat. De azt mondja, ő vár arra, hogy elmúljanak, és hisz abban, hogy egyszer fogom őt szeretni.

Több mint valószínű, hogy van bennem valami pszichés blokk, ami ezt okozza. Nem akarok rabolni az idejét, de ha elveszítenem az nagyon fájna.

Mit tehetnék? Hogyan tudom feloldani ezt a blokkot? Vagy tényleg igaz, hogy a kémia szükséges, az első perctől meg kellene legyen az igazival?