Ha volt plátói szerelmed, és beteljesült valamennyire, mennyi idő után?

#14 Valóban megdöbbentő menyire tudnak emberi sorsok, élethelyzetek hasonlítani.

Én is hasonlóan voltam a kettővel, mint ahogy te írtad. Ami itthon, a férjemből hiányzik számomra, azt találtam meg a hatalmas plátóinak megmaradt szerelemben. Az után azt mondtam, soha többé szerelmes nem leszek, részben nincs aki megközelítené, meg nem bírnám ki mégegyszer. Aztán maradt az erős vonzalom iránta, ezt kaptam meg a másodikban, csatolva hozzá egy hasonló természetet.

Én is gondolkoztam sokat, miért "kaptam" ezt az életembe, mert hogy állítólag semmi nem történik véletlenül...mostanában kezdek rájönni miket is kellene meglátnom...viszont ez a megvilágosodás megtörténhetett volna ilyen hatalmas, poklon keresztül vezető kerülőút nélkül is. 😂

40 felett tényleg ennyire nehéz?

Jó páran válnak is. Nekem a 2. "vonzalmam" pont egy 40-es ffi volt. (Elvált, nagy gyerekes)

Rossz látni azt is, hogy sokan benne maradnak rossz kapcsolatban- bár erre célzott a 40-es férfi is, hiszen tud a kapcsolatomról, mégis udvarolt. Ahogy mondjátok, kicsit jobban értem azért, miért nem csinált ebből nagy dilemmát. ( gyerek nincs)

Viszont akkor mi marad, a rossz kapcsolat és megcsalás? Egy életet elég nehéz lehet megalkuvásokkal leélni.. :(

Ahol gyerek van, ott már jobb, ha az ember többé nem engedi meg magának a szerelmet. Ha nincs gyerek, akkor én nem maradnék a langyos semmiben.

Egyébként részemről az a döntés született, hogy nem azért vártam 40 évig a viszonzott szerelemre, hogy eldobjam azért, mert gyűrű van az ujján. Én vállaltam volna a titkos viszonyt, nem azért, mert ez volt az életcélom, de most akkor mit csináljak? Dobjam el a viszonzott szerelmet, amit 40 évig hiába kerestem? Vagy szedjem el a családjától, a gyerekeitől, mert az annyival becsületesebb dolog, mint szeretőnek lenni? Ha csak feleolyan szenvedéllyel csókolja úgy meg a feleségét is, ahogy engem, akkor áldásom rájuk, de ha irántam érzi, akkor a feleségének azzal jobb lesz, ha engem elhajít? Mindegy, nem érdekel már, ha gyerekei vannak az embernek, nem lehet többé szerelmes, mert sehogy se lesz jó.

#12 vagyok megint

Én is meglepődtem, mikor ennyire , meg úgy egyáltalán beleszerettem valakibe. Nem is mert nem hittem, hogy képes vagyok még ilyen érzést átélni, hanem mert a férjem mellett úgy 15 éven keresztül még észre sem vettem, hogy létezik egyáltalán másik férfi is. Erre egyszercsak olyan szerelmes lettem, hogy gondolkodás nélkül képes lettem volna borítani mindent.